Lanzarote, a rejtelmes sziget
Ablak a Világra - Utazási magazin
A kellemesen meleg, mérsékelt klímával rendelkező Lanzarote a Kanári-szigetek hét szigeteinek legidősebb tagja, melyet bár nem jellemez tipikus édenkerti szigetvilág, kifejezetten az igényesebb, ínyencebb utazók paradicsoma. A „Száz vulkán szigete” vagy „Isla del Fuego”, azaz Tűzsziget néven is gyakran emlegetett Lanzarote sziget partvonala 213 km hosszan terül el, amiből 10 km homok, 16,5 km strand, a többit pedig sziklás part szegélyez.
Az állandó tavaszias, meleg idő biztosítja, hogy egész évben élvezhetők a sziget fekete vagy aranyszínű vulkáni homokos partjai, városai, védett természeti területei, mint például az 52 km2-en elterülő Timfaya Nemzeti Park a lenyűgöző vulkánikus alakzataival vagy éppen a Chinijo Szigetcsoport Természetvédelmi Területe, amely számos különleges madárfajnak ad menedékhelyet. Felejthetetlen kirándulásokat tehetünk és jókat strandolhatunk a szigeten, ahol vulkanikus eredete ellenére számos finomhomokos tengerpartot (Playa Blanka, Puerto del Carmen, Costa Teguise) találunk pihenésre.
A szigetet közel 300 tűzhányó tagolja. A tűzhegyek (The Montan~as del Fuego) 1730-1736 között jöttek létre. Az utolsó vulkánkitörés 1824-ben volt a szigeten. A holdbéli tájon csak szervezett látogatáson lehet részt venni a táj megóvása érdekében.
Kihagyhatatlan látnivaló a Mirador del Río, ami César Manrique műve, aki a sziget domborzatát kihasználva Kilátót hozott létre, ahonnan páratlan kilátás nyílik a vidékre.
Aki szereti a növényeket, annak a Lanzarotei Kaktuszpark (El Jardin del Cactus) több mint 700 kaktuszfajának 10.000 példánya kínál felejthetetlen élményt.
A búvárkodás szerelmeseit várja a sziget legújabb attrakciója, a Museo Atlántico, Európa első víz alatti múzeuma. A tengerfenéken látható különleges gyűjtemény Jason deCaires Taylor háromszáz szobrát tartalmazza. A híres művész eddig csak a Karib-térségben állított ki hasonló módon, de azok a tárlatok jóval kisebbek annál, mint amelyet mára kialakítottak Lanzarote partjainál.
2500 négyzetméteres kiállítóteret 14 méterrel az Atlanti-óceán felszíne alatt hozták létre a Coloradas öbölben, a sziget déli partjánál. A szobrok többsége embereket ábrázol, jobbára egészen hétköznapi élethelyzetben. A tengerfenéken látható sétáló, fotózó felnőtt, szelfiző pár, mobilt nyomogató gyerek is. A tárlat talán legmegrázóbb műve az az alkotás, amely gumicsónakon szorongó menekülteket ábrázol – a művész így emlékezett meg azokról, akik az Afrikából indított lélekvesztőkön igyekeztek eljutni Európába, de sohasem értek partot.
A kiállítást háromféle módon lehet megtekinteni. Azok, akik nem akarnak lemerülni, üveg padlójú hajókról pillanthatnak le a szobrokra, ám nyilvánvalóan ez a látogatás nyújtja a legkisebb élményt. Azok, akik rendelkeznek búvárvizsgával legalább 15 méter mélységig, vezetett túrán nézhetik meg a szobrokat. Azok, akik nem rendelkeznek búvárvizsgával, a víz felszínéről, sznorkelezve csodálhatják meg az alkotásokat.
Forrás: Az Utazó magazin