Néhány perces évszázadok, Írország

Írország sajátos és egyedi utat járt be hosszú történelme során.

5000 évvel ezelőtt, még mielőtt a hatalmas egyiptomi piramisok felépültek volna, az ír civilizáció bölcsőjeként ismert Tara-dombon és a „királyok völgyében” magas kultúrájú társadalmak Európában egyedülálló temetkezési helyeket hoztak létre. A Kr.e. 3200 körül épült newgrange-i sír immár 5000 éve háborítatlanul, a téli napforduló idején megtelik napfénnyel. A sírkamrát úgy alakították ki, hogy e jeles nap alkalmával a bejárat feletti nyíláson a sápadt téli napsugár bekúszik az építmény belsejébe.

Írország soha nem vált a Római Birodalom részévé, így a kelta kultúrát egészen a Kr.u. IV. századig nem érintették latin és keresztény hatások. Míg Európában a sötét középkor tombolt, addig az ősi kelta földön virágzott a kora keresztény kultúra. A kelta keresztény egyház 700 éven keresztül Rómától elzártan fejlődhetett, s csak a XII. században került kapcsolatba a várossal és a papsággal. A IV. századtól kezdve egyes ír szerzetesek megkezdték térítő tevékenységüket, így a druidák világát felváltotta a keresztény kolostorok világa. Ezek a kolostorok a szellemi élet központjai voltak, ahol a szerzetesek meghonosították és magas fokra emelték az írástudás, a calligráfia, a fémmunkálás és a szobrászat művészetét.

A mai értelemben vett rendkívül gazdag kelta ornamentikát ezek a szerzetesek tökéletesítették mesteri fokra. Ennek legszebb bizonyítéka a VIII. században készült, csodálatos miniatúrákkal díszített Book of Kells, amely az apostolok írásainak másolata. A térítő szerzetesek közül Szt. Columba, Szt. Killian, Szt. Kevin, Szt. Brendan mellett kiemelkedik az Írország védőszentjeként ismert Szt. Patrik. Tőle származik Írország jelképe is, a háromlevelű lóhere, hiszen a szerzetes e piciny levélkék segítségével magyarázta el híveinek a szentháromság lényegét. (Innen ered egy másik jelkép is: a keresztény írek zöld színe, szemben az orániai rendhez tartozó protestánsok narancs színével). A hiedelem szerint Szt. Patrik tisztította meg a szigetet a bűnt jelképező kígyóktól. (Ennek természetföldrajzi háttere azonban az, hogy a Jégkorszak idején a kígyók nem jutottak el a mai sziget területére, a jég elolvadása után pedig már az áthatolhatatlan Ír-tenger állta útjukat). E kora keresztény szerzetesek sok hagyományt vettek át a pogány kelta hagyományokból, beépítetve azokat a keresztény hiedelemvilágba. Például a hagyományos „kelta kereszt” úgy született, hogy a világot szimbolizáló kört ötvözték a keresztény kereszttel.