Sóba dermedt csodavilág Wileiczkában

A wieliczkai sóbánya Lengyelország egyik legértékesebb idegenforgalmi látványossága, amely 1978-tól az UNESCO-világörökség része, 1989-től pedig Lengyelország történelmi emlékhelye. Aki nem látta még, milyen kincset rejt a föld mélye, Krakkótól mindössze 12 kilométerre, elképzelni sem tudja, milyen a maga valójában ez a fenséges, sószobrokat, só domborműveket, izgalmas tárnákat, termeket, kápolnákat, tavakat magában rejtő csodavilág, amelyhez megannyi izgalmas történetet, legenda fűződik.

A bánya ma kilenc szintből áll, 64 métertől 327 méter mélységig, és a 300 kilométernyi labirintusában több mint 3000 kisebb-nagyobb kamra található. A turisták által bejárható útvonal természetesen ennél jóval kisebb, csak alig közelíti meg mindennek az egy százalékát. De még így is közel 2-2,5 órás időtartam a Danilowicz-akna körzetében elhelyezkedő, 22 kamrából álló, 2,5 kilométernyi járatrendszer bejárása.

Ahhoz, hogy ne ütközzünk nyelvi nehézségekbe, célszerű érkezésünk előtt néhány nappal bejelentkezni, és magyar nyelvű idegenvezetést kérni, ami egy családnak vagy kisebb csoportnak nagyjából 20 ezer forintot tesz ki. Mégis megéri, mert igazi történelmi és geológiai kalandban lesz részünk a séta folyamán. Ha nyáron érkezünk a már a 13. század óta működő bányába, nem árt melegebb ruhát vinni magunkkal, tekintettel arra, hogy a bánya hőmérséklete 14 Celsius-fokos, és évszaktól függetlenül feltétlenül kényelmes cipőben érkezzünk, ugyanis az első szintre – 64 méter mélyre – 378 lépcsőfokon juthatunk le. Innentől egy rendkívül izgalmas föld alatti metropolisz világába csöppenünk, amelyben hol ember vastagságú fagerendák, hol szépen megmunkált sóréteg vesznek körül bennünket.

A sóbánya leghíresebb legendája magyar szálakhoz vezet, miszerint Árpád-házi Szent Kinga, IV. Béla leánya, Szemérmes Boleszláv lengyel fejedelem feleségeként, a tatárjárás után 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától segítséget kérjen a nélkülöző lengyel nép számára. Mivel akkoriban Lengyelországban nem termeltek még kősót, édesapja nekiajándékozta a máramarosi sóbányát. Kinga a sóbánya birtokbavétele jeléül az egyik aknába dobta a jegygyűrűjét, majd visszautazott Lengyelországba. Wieliczkába érve megparancsolta, hogy kezdjenek el ásni az egyik dombon. Néhány ásónyom után sótömbre találtak, benne Kinga jegygyűrűjével, ami csodával határos módon követte úrnőjét. Kinga a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka) 1251-ben nyittatta meg, amely amellett, hogy gyógyírt adott a sóhiányra, komoly jövedelmet termelt az országnak. A Janowice-kamrában hat életnagyságú sószoborral illusztrálva szenteltek emléket ennek a szép történetnek.

Nyolcszáz méteres séta után érkezünk el a bánya fő attrakciójához, és egyben legnagyobb terméhez, a Szent Kinga-kápolnához. A terem hossza 54 méter, szélessége 18 méter, a magassága 12 méter, és mindez 101 méter mélységben a földfelszíntől. A terem padlója egységes, sóból faragott fényes lapokból áll, a mennyezetről 12 méterre lógnak le a csodás sókristályokból álló csillárok. A főoltár Józef Markowski alkotása, amely Szent Kinga, Szent József és Szent Kelemen szobrát tartalmazza. Körben az Újszövetségből vett jelenetek sóból készült domborműveit – köztük a „Menekülés Egyiptomból”, „A tizenkét éves Jézus tanít a templomban”, az „Utolsó vacsora” –, és egy több mint 100 éves betlehemet, illetve II. János Pál pápa szobrát csodálhatjuk meg.

És ha már sóbányában járunk, természetesen vásárolhatunk sót is, amit többféle méretben és kiszerelésben árulnak az ajándékboltokban, két helyen is az út során.