A hely, ahol úgy növesztik a hidakat

Messze észak-kelet Indiában, a Khasi-hegyekben él a Khasi népcsoport, amely különleges módszert fejlesztett ki, hogy biztonságosan át tudjon kelni a vidék sebes sodrású folyóin. Ők nem szegecselik, csiszolják, vagdossák és kenik be fáikat mindenféle páccal és festékkel; egyszerűen hagyják őket nőni. 

 

A város ahol ezek az elképesztő élő hidak láthatóak Cherapunjee városa. A vidék India legcsapadékosabb tája, évente13 métert meghaladó esővel. A rengeteg és hirtelen lezúduló víz havonta többször is vágtató folyókká alakítja a patakokat, amik aztán mindent magukkal rántanak, a mi csak az útjukba kerül. Mivel a kőből, fából, vagy bármiből készített hidak talán még a megépítésük alatt sem maradnak talpon, az itt élők sehol máshol nem látott módszert fejlesztettek ki a közlekedési utak fenntartására; a gumifa élő gyökereit és a szintén élő bételfa törzsét használják a hidak kialakításához.  

 

A bételfa törzsét átfúrják és ezen keresztül vezetik át a gyökereket – így a ´híd´ a megfelelő irányba nő majd. Ha átér a túloldalra, ott legyökerezik és folytatja a növekedést. Így idővel nem hogy gyengül – mint más emberkéz alkotta hidak – hanem egyre erősödik. Sőt mivel élnek és folyamatosan fejlődnek, a legidősebb hidak akár ötszáz évesek is lehetnek. Hosszúságuk pedig elérheti a száz métert is. 

 

Létrehozásukhoz leginkább türelemre van szükség: bár a csapadékos vidéken gyorsan nőnek a fák, még így is évek kellenek egy erős és megbízható híd kialakulásához. A legtöbbet fotózott és legérdekesebb élő gyökérhíd Umshiang-ban található. Ez az egyedi, gyökerek kusza fogatagából létrejött képződmény egyszerre két szinten bonyolít le fogalmat.