Rio de Janeiro más szemmel

Elhagyva a csillogó-villogó partszakaszokat és Rio gazdagabb területeit, eljutunk egy olyan világba, amit az egymás hegyére-hátára épített bádogtetős házak, a csendes, nyugodt, macskaköves utcácskák és még távolabb a háborítatlan természet ural. És ez így van jól, hiszen a felhők közül letekintő Jézus az egész vidékre odafigyel, nem csak a rohanó városiakra.

Első állomásunk Rocinha, Rio számtalan favela telepe közül az egyik legszínesebb és fejlettebb. Itt állunk a favela, azaz szegénynegyed bejárata előtt. És ha elég biztosak vagyunk a portugál és az önvédelmi tudásunkban, akkor egy vezetővel meglátogathatjuk a híres festett favelákat, amiket kár lenne kihagyni, de csakis saját felelősségre. A művész duó, Jeroen Koolhaas and Dre Urhahn az ott lakókkal együtt festett ki kívülről több tömbnyi favelát, így téve színessé, lakhatóbbá a házakat és büszkévé a lakókat. Ezek a házak eredetileg kartonpapírból, fadarabokból, hordókból, lemezekből készültek, ma már ott tart a kormány, hogy a fejlesztések előrehaladtával, városrésszé nyilvánítaná őket.

Rocinha már hivatalosan is városrész besorolást kapott, mégis sokan úgy gondolnak rá továbbra is, mint favelára. Ma már a legtöbb ház beton és téglaépítésű, egyes épületek pedig három-négy emeletesek is lehetnek. Immáron a tisztálkodás, a csatornázás és a villany problémák is elhárultak a városiasodott szegénynegyedben. Más hasonló negyedekhez képest Rocinhában jobb az infrastruktúra, és több száz szolgáltatás is helyet talált magának; vannak bankok, gyógyszertárak, menetrend szerinti buszjáratok, kábeltévé és még egy McDonalds is.

Következő állomásunk még távolabb van Riótól. Paraty, egy csendes, tengerparti városka, ami egy lassúbb mindennapi ritmust biztosít az ideérkezőnek, és lenyűgöző természeti környezetet. A városkát portugál telepesek alapították az 1600-as évek végén, főleg a brazil aranyláz bevételeinek köszönhetően. Paraty architektúrája a 17.-18. század portugál stílusát követi, de a legszebb háza minden tekintetben Marcio Kogan munkája, a Paraty Ház. Ez az épület és a csendes kis utcák, mindenképpen megérnek egy napot, ha kiszeretnénk szakadni a nagyvárosi zsongásból.

Távolodjunk el a városoktól és élvezzük a természetet, melynek szépségeit nem kell sokat keresnünk ha Brazíliában járunk. Így hát ha adódik a lehetőség, mindenképpen látogassunk el Pantanalra, a világ legnagyobb lápvidékére is, mely nagyrészt Brazília nyugati részén terül el, de átnyúlik Bolíviába és Paraguay-ba is. Vadvilága – látható vadvilága – tette oly kedvelté a turisták előtt, ugyanis az esőerdőkkel szemben itt tényleg találkozhatsz az állatokat, mint például a capybara, vagy a Yacare Kajmán. De itt él, az egyik legnagyobb jaguár populáció is.