Étterembe kéne menni, egyiptomit kéne enni!

Nem sokan tudják, hogy Egyiptom nem csak ókori műemlékeiről és ősi kultúrájáról híres, hanem remek étkeiről is. Az egyiptomi ételek az elmúlt évezredek különböző civilizációinak hatását viselik magukon, és persze fűszereiket, technikáikat, ízeiket és illataikat. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol egy tányéron ennyi kultúra keveredne egyszerre.

Ez a sokszínűség már az első tipikus, nemzeti ételükön is megmutatkozik, mely nem más, mint a Kushari. Ebben az ételben egymásra talál az olasz tészta, a rizs, a lencse, a csicseriborsó, a karamellizált hagyma, fokhagyma és mindennek a tetején egy fűszeres, olaszos paradicsomszósz trónol. Mivel négy különböző szénhidrát van benne, nagyon elterjedt ebéd lett országszerte, és ezt a pozícióját már több mint 100 éve tartja. De érdekessége, hogy a tészta Olaszországból érkezett, a paradicsom Latin-Amerikából, a rizs pedig Ázsiából, de az ötlet, hogy mindezt egy rendkívül ízletes vegetáriánus étellé gyúrják össze, az az egyiptomiak fejében állt össze.

Egy másik, szintén mindennapi étel, ami minden étterem, talponálló asztalán megtalálható, az a Ful Medames, mely egy megfőzött fejtett babból, fokhagymából, citromléből és olajból álló krém. Eredete a fáraók idejére vezethető vissza. A szó „Medames” a kopt „eltemetve” szóból ered, mely az étel eredeti elkészítésére utal. A cserépedényt egy forró szénnel teli homokgödörbe temették és ott főzték puhára a babot. A Ful Medames fogyasztható vajjal, paradicsomszósszal, tahinivel és sült vagy főtt tojással, de legtöbbször magában eszik egyiptomi lepénykenyérrel. Ma ugyan úgy mint a hummuszt, a kész Ful Medames-t is exportálják; Szíriába, Libanonba, Szaúd Arábiába és Sudánba is kerül belőle.

A vegetáriánus ételek után következzen egy hal étel a Feseekh, melyet tradicionálisan csak a Sham-El-Nessim fesztivál ideje alatt szolgálnak fel, mely egy tavasz ünnep még a fáraók idejéből. A szürke márnát erjesztik, sózzák és szárítják. Az elkészítést egy speciális személy a fasakhani végzi. A bontott halat a napon kiszárítják és közben sózzák; ha rosszul készítik el, mérgezést is okozhat. Mivel elég erős szaga van, ezért az étkezés idejéig jól záródó üvegekben tartják a halat. Lapos kenyérrel, ecetes hagymával és sok citrommal fogyasztják.

Az egyiptomiak édességeinek szinte végtelen a listája. Az egyik legfinomabb és érdekesebb desszertjük a Konafah, mely vékony – az itthoni cérnametéltre hasonlító – tésztából készül. Hogy milyen eredetű ez az édes sütemény, máig nem derült ki. Receptjeit török, egyiptomi és középkori arab szakácskönyvekben is fellelték, de igazán nem tudta senki eldönteni, kihez is tartozik. A lényeg, hogy finom és elég macerásnak tűnik az elkészítése. A friss, hosszú cérnametéltszerű tésztát egy forró sütőlapon hagyják megszáradni, majd a száraz tésztát olvasztott vajjal összekeverik és a diós töltelék köré csavarják. Miután az egész megsült, a baklavához hasonlóan leöntik egy cukros sziruppal.

Egyiptomban az ebédet délután egy óra és négy óra között szokták feltálalni, míg a vacsora este nyolc körül kezdődik és egészen éjfélig is eltarthat.