A titokzatos Nemrut Dagh

A Torosz-hegység egyik legmagasabb csúcsát koronázva keleten, magasodik Nemrut Dagh, I. Antiokhosz síremléke, melyet a késő hellenisztikus király saját magának építtetett, hogy nagyságára örökké emlékezzenek majd. A többi, Törökországban található műemlékhez képest Nemrut Dagh-ot viszonylag későn fedezték fel, de lélegzetelállító szobor maradványai, így is sok látogatót vonzanak.

 

Karl Sester, a diyarbakiri útépítő munkák német mérnöke 1881-ben bukkant rá a lehullott kőfejek borította helyszínre, melyet asszír eredetűnek vélt. Egy évvel később Otto Puchstein régésszel visszatért Nemrut Dagh-ra, ahol újabb szobrokat és reliefeket fedeztek fel amelyek a sírhalom keleti és nyugati teraszát díszítették. Puchstein a szobortalapzatok hátán található görög feliratból rájött, hogy a műemlék nem asszír, hanem hellenisztikus kori.

 

De mégis mi volt ez a rejtélyes építmény, amire Sester bukkant? Templom, síremlék, az istenek előtti hódolat jele? Egy megalomán kis király önimádatról tanúskodó műemléke? Az anatóliai civilizációk zömmel magas hegycsúcsokat szemeltek ki isteneik imádására, ahol ilyen magaslat nem volt, ott mesterséges dombokat emeltek, s azokra építették templomaikat. A 30 ezer köbméternyi zúzott kőből épült tumulus eredetileg 60 méter magas volt, melyet három oldalról – kelet, nyugat és észak – teraszok öleltek körbe, rajtuk hatalmas szobrokkal, reliefekkel és egy tűzoltárral. A létesítmény stílusa a perzsa és a görög művészet ötvözete volt.

 

Nemrut Dagh továbbra is őrzi Antiokhosz végakaratát, és hirdeti dicsőségét, hiszen a sírkamrához máig nem fértek hozzá a régészek. Örökkévalóságáról pedig az UNESCO is gondoskodik, hiszen a műemlék – a hatalmas emberi-, sas-, és oroszlánfejek – 1987 óta világörökségi védelem alatt áll. A régió turisztikai fejlesztése 1953 óta folyamatos, amelyet 1993 óta olyan programok is színesítenek, mint a Nemzetközi Kommagéné Fesztivál, melyet évente június 25-27. között tartanak meg.