Kappadókia

Kappadókia minden bizonnyal Európa egyik legvarázslatosabb és legmisztikusabb tája. Mondhatjuk mindezt annak ellenére, hogy Anatóliában, Törökország közepén, földrajzilag nem Európa területén van, kulturális kötelékei mégis szorosan az öreg kontinenshez kötik.

 

Kappadókia az idők kezdetétől lakott, a vándorló népek számára Kis-Ázsia volt a híd a kelet és nyugat között, szinte mindenki itt vonult át új lakhelyet keresve, hódításai vagy kereskedelme során. Kappadókia puha tufa közete és kiváló éghajlata pedig ideális környezetet nyújtott a letelepedésre. 

 

Kappadókia felszínét a szél, az eső és a folyók eróziója alakította ki a fehér-rózsaszín vastag, puha vulkáni tufából és felette elhelyezkedő kemény bazaltból meredek, hullámos falú, megközelíthetetlen völgyeket, 10-15 emeletes kőoszlopokat (tündér kéményeket), kunyhószerű kúpokat hagyva maga után. 

 

A völgyek falába legalább háromezer éve vájnak barlangokat, lakásokat, néhol egész városokat a vidék lakói. Kappadókia völgyeiben sétálva lépten nyomon találkozunk a korábbi lakók nyomaira, olyan helyeken rábukkanhatunk I-V. századi templomokra, amit egyetlen térkép vagy úti könyv sem említ. 

 

Kappadókia kulturális fővárosa Göreme, a szinte teljes egészében a tufafalba vésett város. A lakások, a közintézmények, sőt a szállodák is mind a tufafalba mélyesztet barlangok. Göremétől alig egy kilométerre fekvő Göremei Nemzeti Múzeum a kereszténység egyik legizgalmasabb emléke. Nem sokkal Jézus halála után, az I. században telepedtek le az első keresztény közösségek Göreme környékén, a IV. századtól a Bizánci Birodalom bukásáig az egyik legjelentősebb apátsági központ volt. A göremei múzeumban a kolostor és az apátság közel másfél ezer éves fejlődése követhető végig. Ha csak egyetlen helyet látogat meg Kappadókiában, akkor legyez ez az.

 

A szomszédos Uscisar szikla kastélya (valójában egy hatalmas, ementáli sajttá lyuggatott hatalmas szikla) minden bizonnyal háromezer éven keresztül folyamatosan lakott volt. Kappadókia egyik legizgalmasabb emlékei föld alatt városok. A két legnagyobb város Kaymakli és Derinkuyu egyesével több ezer embernek nyújtott biztos menedéket és lakhelyet akár hónapokon keresztül is anélkül, hogy egyszer is a felszínre kellett volna jönni, vagy akár csak a legapróbb nyoma is lett volna, hogy itt éknek emberek. A kiváló álcázás minőségére semmi sem ad kiválóbb példát, hogy a nyolc elemet mély, és hatezer ember befogadására képes Derinkuyut csak a hatvanas években fedezeték fel véletlenül, a századok óta lakott városka határában.

 

Kappadókia a Török Riviéráról autóval vagy busszal érhető el, Antayából kb. három és fél - négy óra utazással. Ha van rá módja semmiképpen ne halassza el a látogatást.