Templomokon innen és túl – Bangkok szent arca

Ha az ember megérkezik Bangkok repterére, és onnan indul el a délkelet-ázsiai metropolisz felfedezésére, vegyes érzései lehetnek. A 38 °C fokos párás melegre számítottunk. A keleti sokszínűség, a kis csatornák viszont első látásra hiányoznak. Mindenfelé 4-6 sávos autópályák futnak, irodaházak sorakoznak. Csak egy egész órás autózás után jutunk a tízmilliós Bangkok "belvárosába", ahol aztán már majdnem minden olyan, mint ahogy elképzeltük.

Az utcákon elképesztő mennyiségű autó próbál közlekedni, köztük háromkerekű kis motorok, tuk-tukok cikáznak, s persze biciklik és más, már-már lehetetlen járművek nyüzsögnek mindenfelé. Ha az első látá sra káosznak tűnő forgalomtól elszédülünk, legjobb, ha felülünk egy városnéző buszra és kiválasztunk egy jóval nyugalmasabb, mondjuk félnapos templom-programot.

A Wat Pho például Bangkok legrégebbi és legnagyobb temploma. Ha szerencsénk van, idegenvezetőnk nem csak a templom történetét meséli el, hanem a buddhizmus szokásaiba is bevezet bennünket. Ekkor megtudhatjuk, hogy a thai buddhisták nem a hét bizonyos napján járnak a "wat"-ba, azaz templomba, hanem bármikor, amikor szükségét érzik. Leginkább "van prá", azaz tökéletes napok idején, vagyis minden holdtöltekor és újholdkor, tizenöt naponta. Ilyenkor lótuszrügyet, gyertyát, tömjént helyeznek el az oltárokon.

A watokban élő szerzeteseket étellel kínálják a hívők, majd meditálnak, illetve meghallgatják a szerzetesek szuttáit (buddhista szövegeit). A Wat Pho-ban található egyébként Thaiföld leghosszabb fekvő Buddhája, valamint az ország legnagyobb Buddha-szobor gyűjteménye.

Útba ejthetjük a Wat Mahathatot, Délkelet-Ázsia legrangosabb buddhista iskoláját is, majd a Wat Traimin templomban megcsodálhatjuk a tömör aranyból készült Buddha-szobrot. A templomba vezető úton máris szembesülhetünk egy leleményes turisztikai szolgáltatással: helyi fotós kattogtatja fényképezőgépét, így a rövid látogatás után máris saját arcképünkkel díszített kitűzővel lehetünk gazdagabbak - persze néhány Baht leszurkolása után.

A Mae Nam Chao Phraya folyó partján található Wat Arun templomának meglátogatása már nem szerepel a buszos programokban. Ide legegyszerűbben motorcsónakkal juthatunk el. A legjobb, ha a vízitaxit választjuk, mert így a hosszú, keskeny fahajókkal eljuthatunk Bangkok kisebb csatornáiba is, ahol cölöpökön álló tikfaházakat, régi watokat és nyomornegyedeket láthatunk. A néhol igencsak bűzös csatornákon nagy a forgalom. Ha a mozgalmas, helyi világgal szeretnénk közelebbről is megismerkedni, vitessük el magunkat a város valamelyik híres úszópiacára, ahol zöldséggel, gyümölccsel roskadásig megrakott, fából készült kenukból széles karimájú szalmakalapos nők kínálják áruikat.

Wat Arun 82 méter magas "prang"-ja (khmer sztupája) valamennyi útikönyvben szerepel. Szinte bármikor érkezhetünk, a templom kertjében majdnem mindig szerzeteseket találunk, akik sárga köntösükben meditálnak az árnyékban. Thaiföldön minden férfitől elvárják, hogy egy időre beálljon szerzetesnek. Erre általában az iskola befejezése előtt kerítenek sort. Régebben ez az elvonulás három hónapig tartott, de ma már itt is felgyorsult a világ, és egy-két hét is elég a "szerzetesi jótét" megszerzéséhez. Meglepő, de a szerzetesek nagyon közvetlenek, közös fényképet is készíthetünk velük, csak azt kérik, ígérjük meg, hogy küldünk nekik a fotókból. Bangkokban egyébként mindenki mosolyog. Az emberek alapvetően kedvesek, vidámak, és ez nem csak a turistáknak szól.