Amit tudni érdemes Siófokról

Megye: Somogy megye
Régió: Balaton
Tájegység: Balaton
Lakosság száma: 25 010
Telefon körzetszám: 84

Település bemutatása:

Ha városunk nevét hallja, olvassa valaki, szinte mindenkiben más-más élmény, emlék éled újra; más-más elképzelés jut felszínre. Abban azonban mindenki egyetérthet, hogy ez a város izgalmas, érdekes és sokszínű.

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor III.-IV. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a "Lacus Pelso" - a Balaton latin neve ez, - ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekes gőzöst. 1850-es években Siófok területét Veszprém megyéhez csatolták, ami eddig Somogy megyéhez tartozott. A megyehatárt a Sió-csatorna jelezte. 1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasúti állomás, egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel.

Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált (Karinthy, Krúdy, Latabár, Kabos). Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot. 1950-től újra Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált. 1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is. 1968 – Siófok várossá válásának időpontja. Hamarosan felépült a 400 ágyas kórház és a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.

Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.

Séta a városban:

Igen érdekes látnivaló a Siófoki Kikötő, ahonnan a menetrendi sétahajók indulnak. A legnagyobb hajóforgalom itt zajlik a Balatonon. A nyugati mólónál van a vitorláskikötő, valamint a város egyik jellegzetes épülete a Meteorológiai Obszervatórium, ahonnan az egész Balaton környéke az első viharjelzést kapja.

A Petőfi sétány jobb oldalán Siófok kedvelt sétahelyére, a Jókai parkra bukkanhatunk. A hűslombú, árnyas fák alatt sokan keresnek enyhülést. Ugyancsak a Petőfi sétány közepén található a Thanhoffer villa (Horthy Miklós egykori főhadiszállása) melyben jelenleg nyilvános könyvtár működik. Az Aranypart több kilométeres ligetes sétányain, hatalmas területű szabad strandjain, a nyár örömeit, pihenést, üdülést kereső emberek ezreit találja a látogató. A Batthyány utcán visszafordulva a Mártírok útja irányába haladunk.

A Sió másik oldalán Zamárdi fele haladva az ún. Ezüstparton vagyunk, ahol modern üdülők, szállodák épültek, lehetővé téve sok ezer ember üdülését. Siófok központjában a Szabadság téren magasodik a 45 m-es Víztorony, amely a város egyik jellegzetes épülete. Guth Árpád és Gergely Jenő tervei szerint épült 1912-ben. A Szabadság tértől délre a Fő téren áll a Polgármesteri Hivatal, illetve a Dél-balatoni Kulturális Központ.  

Az Oulu parkban (Oulu, Siófok finn testvérvárosa) található a Makovecz Imre Ybl-díjas építészmérnök által tervezett Evangélikus templom. Ez a négykapus, fölfelé tájolt, 120 férőhelyes, 80 %-ban faszerkezetű építmény nemcsak a város, de az ország legszebb és legmodernebb evangélikus temploma. A Fő utcában a Sió bal partján, egészen a híd közelében áll egy XVIII. században épült Vendég-ház, későbbi nevén Fogas és Borharapó. A belváros egyik legértékesebb építészeti öröksége ez a tornácos, nyitott folyosós barokk épület.

Ajánlott sétaútvonalak: 
I. séta (hosszabb út) 
Tourinform Iroda (Víztorony) - Fő tér - Szoborpark -Kálmán Imre Kulturális Központ - Millenium Park - Kálmán Imre Múzeum - Ásványmúzeum - Római Katolikus Plébánia - Evangélikus templom - Rózsakert - Kikötő - Jókai Park - Hüllő Kiállítás - Tojásmúzeum -Tourinform Iroda - Víztorony 
II. séta (rövidebb út) 
Tourinform Iroda - Víztorony - Kálmán Imre Múzeum - Millenium Park - Evangélikus templom - Oulu Park - Kálmán Imre Kulturális Központ - Tourinform Iroda – Víztorony 
III. séta 
Tourinform Iroda - Víztorony - Tojásmúzeum - Kikötő - Jókai Park - Kálmán Imre Múzeum - Tourinform Iroda - Víztorony