Tartózkodó szépségek, Finnország

Finnország nem büszkélkedhet égbeszökő bércekkel, látványos fjordokkal, homokos tengerparttal és egyéb divatos turistacsalogatókkal. Az ország szépsége ennél sokkal visszafogottabb, mégis, aki nekiindul észak országának, menthetetlenül beleszeret a varázslatos, érintetlen vidékbe csakúgy, mint melegszívű lakosaiba.

Bár országukhoz hasonlóan maguk a finnek is tartózkodónak és szűkszavúnak tűnhetnek, ez a benyomás csak részben maradandó. A különböző tájegységek ugyanis igen eltérő szokásokkal, kultúrával, tájnyelvvel rendelkeznek. A Tampere környékén élőkről például az a hír járja, hogy havonta két szót, ha szólnak, ugyanakkor a karjalaiaknak be nem áll a szájuk. A nyelvi különbségek pedig akkorák, hogy egymástól harminc kilométernyire fekvő falvak lakói alig értik egymás beszédét.

Nyáron itt, a messzi északon is pezseg az élet, szerte az országban zajlanak a fesztiválok, mindenki igyekszik kihasználni a hosszú napok és a rövid éjek kínálta élvezeteket. Nem csoda, hiszen a gyönyörű ősszel beköszöntő hosszú finnországi tél minden szépsége ellenére rányomja bélyegét még az itt élő és ehhez szokott emberek kedélyére is.

A finnek ma is nagyon erősen kötődnek a természethez, az erdőhöz és különösen a tavakhoz. Minden valamirevaló finn családnak van „mökki”-je, azaz faháza valamelyik tó partján, (természetesen szaunával, mert anélkül nem is ház a ház).

Fővárosa Helsinki. Idegenforgalmi szempontból kiemelt területei: Porvoo - amely a piros faházairól ismert, Kerava - amely augusztusi fokhagymafesztiválról, Turku, amely a legrégebbi város, Savonlinna amely a Finn-tóvilág fővárosa és egyben legszebb fekvésű városa, Rovaniemi - amely minden idők leghíresebb finnjének, Mikulásnak a lakhelye, Inari - amely az őslakos számik (lappok) fővárosa.