Angkor, a világ egyik legnagyszerűbb építészeti emléke

Angkor a világ egyik legnagyszerűbb építészeti emléke, amiről sokan azt hiszik, csupán egy templom.

Valójában a központi templom köré, Kambodzsa dzsungelébe épült ősi város, sőt hatalmas civilizáció, ahol a lakosok száma már akkor elérte az egymilliót, amikor Párizsé mindössze harmincezer volt. A romjait az 1925-ben alapított Angkor Nemzeti Park foglalja magába, védve a romokon túl azt az erdőt is, ahol a IX-XIV. század közt a hatalmas Khmer Birodalom élte fénykorát. Akkoriban a mai Vietnam, Laosz és Thaiföld területét uralták a khmerek, ahol megteremtették Délkelet-Ázsia kulturális központját.

A dzsungelbe rejtett város első „felfedezője” Csou Ta-kuan volt, aki 1296-97-ben tett látogatása után mint nyüzsgő várost ismertette. Később japán zarándokok, majd francia misszionáriusok említik, de a tudomány számára csak 1863-ban, jóval elnéptelenedése és a dzsungel térhódítása után, Henri Mouhot francia természettudós fedezte fel az elrejtett romokat. Délkelet-Ázsia legnagyobb édesvizű tava, a Tonlé Sap mellé épült egykori várost annyira benőtte a dzsungel, hogy nemcsak felfedezése, de feltárása sem volt könnyű feladat. 

A hírhedt Vörös Khmerek idején senki nem kutatott itt, majd 1980-tól lassan, de megindult Angkor feltárása, ami napjainkban is folyik. Van min dolgozni, hiszen az egykori város csupán töredékét tárták eddig fel. Mivel történelméről nem maradtak fenn könyvek és az első kőbe vésett dokumentumot is csak a XIX. század végén találták meg, építésének és főleg a hatalmas kövek ideszállításának módja a mai napig viták tárgyát képezi.

Miután a csatákban megfáradt, de győztes khmer királyok megszilárdították trónjukat, elhatározták, hogy az egymilliós várost bevehetetlenné teszik. Körben 3 km-es, 8 m magas, 25 m széles laterit falat emeltettek, amit 100 m széles és helyenként 6 m mély vizesárok vett körül. Belépni csupán az öt monumentális kapu egyikén lehetett, ami a város méltóságát napjainkban is őrzi.

A hatalmas Déli Kapun érkezve, elsőként Bayon hatalmas, buddhista templomát pillantjuk meg, amely leginkább 54 hatalmas oszlopáról és a rajta díszlő több mint 200 kőből faragott arcról híres. Körben a templom falait a város életét és csatajeleneteket ábrázoló, 1200 m hosszú dombormű borítja. 

A közeli Phimeanakasz azaz Mennyei Palota a királyok otthonául szolgált, de Angkor igazi varázsát a máig sűrű erdőben megbújó Ta Prohm templomnál leljük. A dzsungel növényei által teljesen körbenőtt épületek látványa az első felfedezők világát idézik. A természet ereje és az ember művészi zsenialitása ötvöződik ebben a romos, labirintus-szerű épületben.

Angkorban hindu és buddhista templomok kavalkádja fogadja az idelátogató turisták népes seregét. A hangzatos nevű épületek – Prasat Kravan, Banteay Kdei, Ta Keo – közt bolyongva kapunk igazán bepillantást a hatalmas khmer birodalom egykori életébe.

A civilizáció nevét - Angkort - gyakran összekeverik leghíresebb templomának (Angkorvat) elnevezésével. Az Angkor szanszkrit eredetű szó, jelentése „főváros” vagy „királyi székhely“. A templompiramis ezt a fontos jelentést egészíti ki a páli eredetű vat, vagyis „templom“ kifejezéssel. A lélegzetelállító épület kétségkívül a leghatalmasabb és a legjobb állapotban fennmaradt építmény mind közül, következésképpen a leglátogatottabb is. A II. Szúrjavarman megbízására 1113-1150-ig épített műremek titkát sokáig kutatták, majd rájöttek, hogy nem csak templom, de palota, mauzóleum és kolostor is egyben. Fő tornya 63-65 méter magas, külső falai 800-1000 méter hosszan domborművekkel díszítettek. Az épület egyik oldalát alkotó vizesárok hossza 200 méter és egy csatornán keresztül a Sziemreap-folyó táplálja.

Angkorvatot több mint 1500 devata, vagyis istennő, pózoló apszara szüzek és táncoló nimfák kőszobrai díszítik. Miután a terület elnéptelenedett, Angkorvat funkciója megváltozott és buddhista szentélyként működött tovább. Falai között ma is sárga ruhás szerzetesek imádkoznak.

Angkor híres magányos erdei naplementéiről, amikor a Phnom Bakhengen gyülekező turistacsoportoktól távol egy templom tornyának lépcsőjén üldögélve a dzsungel éledő állatait hallgatva mi is elmerenghetünk egy távoli civilizáció tündöklésén és bukásán.