Edinburgh, a méltóságteljes és előkelő skót város

Edinburghról szóló útikönyvek ekképp szólnak Skócia lakosainak habitusáról, viselkedéséről: "…hírnevet szereztek tartózkodó és kimért viselkedésükkel" és bár "a skótok általában barátságos és jólelkű emberek, de…a túláradó szívélyességet esetleg gyanúval szemlélhetik."

Edinburgh méltóságteljes és előkelő, a történelem ott ténfereg szélfútta, macskaköves utcáin, középkort idéző falai között. Fekvése szerencsés, a város utcáit különös tekervényekbe rendező "hegyek-völgyek" váltogatják egymást, az óváros hegycsúcsa pedig büszkén emeli a magasba az Edinburghi Várat. Edinburgh város talán a sziklára épült várról kapta nevét, amelynek építtetője Edwin (Edwin`s Burgh), Northumbria kilencedik században élt királya volt, egyes történészek viszont kitartnak ama elmélet mellett, miszerint a `din Eidyn` kelta kifejezés szülte az Edinburgh nevet. Lett légyen bárhogyan is, annyi bizonyos, hogy a város története a stratégiai fontosságú vár épülésekor kezdődött. Archeológiai ásatások során bronzkori település nyomait fedezték fel a várhegyen, ami Edinburgh várost Észak-Európa legrégebbi folyamatosan lakott településévé léptette elő.

A korai Edinburgh kis település volt, a sziklavár lábának keleti részén tömörült, a Nor`Loch víztározó és a sziklaszirt védelmében. A XII. század óta skót királyok lakhelye, a XV. század óta pedig hivatalosan is Skócia fővárosa. Az Edinburghi Vár ostromok és többszöri átépítések hosszú sorát élte meg, lakták skótok, bitorolták angolok, azonban mindig új életre kelt, és így vált története Skócia történetévé. Bár jelenleg műemléképület-együttes, a Scottish Division katonai egység állandó állomáshelye a vár. Ezért a kellemes meglepetés, hogy a látogatókat őr fogadja a várkapuban. A sziklavár épületcsoportjának legigézőbb és egyben legrégibb épülete a Szent Margit kápolna. Az ezeréves, normann stílusban épült kis kápolnát III. Malcolm király építtette szeretett felesége, Margit számára. Mivel szent helyként tisztelték, a csupán egy apró oltárt magában rejtő építmény túlélt minden bajt, és 900 éve áll a kastély helyőrségének vallásgyakorló katonái szolgálatában. A várban láthatók a skót koronázási jelvények is, a korona, a jogar és a díszkard. A koronáról még a várban dolgozó jegyszedő is úgy tudja, hogy a magyar után a skót korona a legrégebbi a világon, kettős arany körpántjával Robert the Bruce királyt koronázták meg először. A pontban egy órakor eldördülő várfoki ágyú, a One o`Clock Gun egykoron a hajósok tájékozódását volt hivatott segélni, ma a szigorú ceremóniával egybekötött durrantás csupán turistaattrakció.

Az Edinburgh központját átszelő Royal Mile koronázási útvonal végén büszkélkedik a Palace of Holyroodhouse, Erzsébet királynő hivatalos skóciai rezidenciája. A kastélyt 1498-ban építtette IV. James, jelenlegi formáját a II. Károly által elrendelt 1671-es átépítési munkálatok után kapta. A Holyrood-kastély falait átitatta a skótok büszke királynőjének, Mary-nek balsorstól terhes élete. Mary, Queen of Scots csupán hat évig uralkodott, élete tragédiával zárult, emléke azonban kitörölhetetlen maradt. Hithű katolikus lévén ellenállt a John Knox által vezetett protestáns reformáció hurrikánjának, saját népe megszégyenítette és lemondásra kényszerítette. Angliába menekült I. Erzsébet királynő kegyeit remélve. 19 évig élt háziőrizetben, majd azzal vádolván, hogy összeesküvést szervezett az angol trón megszerzéséért, 44 éves korában lefejezték. Korabeli írások állítják, hogy halála pillanatában arca visszanyerte fiatalkori szépségét, haja azonban olyan hófehérré vált, mint a hó.

Edinburgh város újkeletű büszkesége az 1999-ben újraalakult, decentralizáció elvén működő Skót Parlament. 1999. július 1-e óta Skócia visszanyerte részleges függetlenségét, a londoni parlament decentralizáció útján átruházta a helyi illetőségű törvényhozást az ideiglenes színhelyen székelő büszke Skót Parlamentre. A parlament ülésterme jelenleg a Skót Egyház tulajdonában lévő palotában található, az új parlamenti épület pedig most épül a Holyrood-kastélytól nem messze. A parlamenti ülésekre lelkesen és sűrűn ellátogató edinburghi polgárság véleménye az új parlament helyszínről igencsak megoszlik. A konzervatívok a baloldalon látható régi parlamenti épületet szeretnék, talán őseiktől örökölt nosztalgiától fűtve, talán a városkép megőrzése céljából. Erős szükségét érzik ugyanis annak, hogy megóvják Skócia büszkeségét, Edinburgh városát attól a szerintük borzalomtól, amit az újonnan épülő, már félig kész formájában is az organikus építészet műremekének kikiáltott új parlamenti épület jelent (jobboldali kép). Az épület értelmi szerzője Enric Miralles spanyol építész volt, aki egy fa lombkoronáját mintázó épületegyüttest álmodott az Arthur`s Seat-nek nevezett sziklabérc árnyékába. Az építkezés helyszíne mellett kis bemutatóterem nyílt, ahol az érdeklődők megtekinthetik a terveket, maketteket és számítógépes animációt az épületbelsőkről. 
 
És hogy skót-e a skót? Takarékos és racionálisan beosztó, igen, de ha vendégfogadni kell, kedvessége határtalan. Visszamosolyog, ha rámosolygunk, órákig magyaráz, ha eltévedtünk, elnézést kér az utcán, ha véletlenül előttünk kell átmennie, és a kockás kilt-jét valamilyen ünnepi alkalomból büszkén viselő skót mosolyogva tűri, hogy akkor éppen nem több, mint turistaattrakció.