Omán, ománi nyaralás

Pedig így van. Habár állandóan változó verőmintával, de folymatatosan verték a Mária Tarézia ezüsttallérokat Ománban.

Szinte miden bazárban, régiség üzletben, a múzeumok kiállításain felbukkannak a Mária Terézia tallérok. Az eredeti verőmitákat II. József adta el omán szultnjának anyja halála után. Ezek valószínűleg hamar elkoptak, ennek ellenére mindig 1780-as dátummal készítették őket újra. Akkor is az 1780-as dátummal készülteka pénzek, amikor az első illetve a második világháborúban az ország területén nem lehetett pénzt verni és a verde Indiába illetve Londonba menekült.

A Ománi Szultánság az Arab-félsziget déli felének jelentős részét teszi ki, Salalah és Muscat között légvonalban ezer kilométer a távolság.

Omán mindig is jelentős szerepet töltött be a Arab-félszigeten és Afrika keleti felén. Az ománi kereskedők látták el áruval Afrika keleti partvidékét egészen a mai Tanzániáig. Afrika keleti felén végig ománi kereskedővárosok álltak, hasonlóan, mint a velencei városok az Adria partján (mint pl. Omis, Pula, Cres Horvátorszában vagy Budva, Kotor Mintenegróban). Az ománi szultánok fővárosa egy időben Stone Town volt Zanzibáron.

Ez a khanzsár. A khandzsár az ománi kultúra egyik jellegzetes megjelenése. Minden férfi ünnepi viselet része, afféle igazi státusz színbólum. A legfontosabb része a penge, de különösen értékesek a markolatok és a tokok is. A markolatok közül a legbecsesebb az elefánt agyarból és az orszarvú tülökből készültek.

A tok mindig bőrből, a legtöbbször ezüst verettel és hímzéssel. Nagyon ritkát, de előfordulnak arannyal készített tokok is. A tok díszítése területenként és társadalmi rang szerint változik. Van olyan minta, amit csak a szultáni család jogosult viselni.

Az ománi khandzsát a tok ívében tér leginkább a Jemenben is látható változattól.

A 2020-ban elhúny Kabúsz szultán Londonban és Párizsban töltötte diák éveit, ahol igazi opera rajongóvá vált. 50 éves uralkodása alatt rengeteg váltzoásnak volt motorja. Ezek egyike volt az opera megszerettetése a népével.

Ebben a küldetésében nem járt igazi sikerrel, de megépíttette a világ egyik legszebb operaházát.

A világ tömjén termelésének túlnyomó részét Omán szolgáltatja és szolgáltatta már a Jázus előtti időkben is: ománon kívül csak Jemenben és Etiópiában él meg a tömjént adó adó cserje.

A tömjén a tömjénfa (balzsamfa, mirrhacserje) gyantája, hasonlóan gyűjtik, mint valaha a fenyő gyantáját Európában. Ománban nagy - kilós, félkilós - csomagolásban lehet kapni, izzítani kell, hogy felszabaduljon jellegzetes illata.

Szent Miklós (Saint Nicholas) az Északi-Sarktól messze, méghozzá Patara városában született.

Nem ő az egyetlen szent, aki kapcsolatban van Törökországgal – Szűz Mária nyughelye Ephesus közelében lehet, míg Szent Pél Tarsusból származott.

Kávét inni valóságos reggeli rituálénak számit a törökök körében. A kávé szerelmesei nem tudják elképzelni a napjukat nélküle. A török kávé a kultúra része, és több mint egy reggeli ital. Jól ismert a különleges elkészítéséről és tradicionális tálalási módjáról.

Segít könnyedebbé tenni a társalgást és néhányan még azt is mondják, hogy a város pletykáinak velejárója egy csésze kávé.

Az Ararat hegy egy hófödte, szunnyadó vulkán Törökország legkeletibb részén.

Két nagyobb vulkáni kúpból áll: az egyik a Nagy Ararat, ami Törökország legmagasabb csúcsa, a másik pedig a Kis Ararat.

A Teremtés könyve szerint ez a hagyomány nyughelye Noé bárkájának, mert a vízözön idején itt feneklett meg.

Örményország fő nemzeti jelképének számít. "Szent hegyként" szokták emlegetni.

Nyugat-Európában a "török fürdő", mint tisztító és pihentető módszer, a viktoriánus korban vált népszerűvé. A török fürdő hasonló, mint a szauna, de sokkal szorosabban kapcsolódik az ókori görög és római fürdő gyakorlatokhoz.

A török fürdő egy relaxációs gyakorlattal kezdődik, a meleg folyamatos, a levegő száraz. A fürdőzök beléphetnek egy még melegebb szobába, mielőtt lemosták magukat hideg vízzel. A fürdőzés és masszázs után végül a résztvevők visszatérnek egy hűtött szobába, ahol a pihenés veszi kezdetét.

A tulipánok nem Hollandiából származnak, ahogy azt sokan gondolják.

Ez egy vadvirág Közép-Ázsiában, amit az ezres évek elején törökök kezdtek nevelni. A virág később került Európába, és Hollandiába is csak a 17. században jutott el.