UNESCO világörökségek Dél-Németországban

A nagy felfedezőkben és a vándorló szerzetesekben mindig is volt valami közös: mindig hoztak magukkal és legtöbbször hagytak is maguk után valamit. Így járultak hozzá Németország déli részén is lenyűgöző világörökségünk alakításához: csodálatos szakrális építmények születtek itt, mint például Bambergben Wies zarándoktemploma és a császári dóm, az egyedülálló maulbronni kolostoregyüttes, Reichenau kolostorszigete vagy a würzburgi püspöki rezidencia. merőben más a Római Birodalom határa, a limes: e mentén testközelből élhetjük át a Római Birodalom hosszú történelmét.  

Bamberg óvárosa
A tiszteletreméltó császári és püspöki város Rómához hasonlóan hét dombra épült. A Bamberg fölé emelkedő, műemlékvédelem alatt álló császári dóm a középkor és a polgári barokk művészet között álló együttes. Az érintetlenül fennmaradt óváros három történelmi városközpontot, a hegy-, sziget- és kertészvárost öleli fel. A Szent Péter és Szent György székesegyház a császári dómok egyike és négy tornyával az óváros uralkodó építménye. A székesegyházban található a bambergi lovas, a Szent Római Birodalom egyetlen szentté nyilvánított császári házaspárjának, II. Henriknek és Kunigundának sírja, valamint Németország egyetlen hivatalosan is elismert pápai sírja, II. Klemens pápa utolsó nyughelye. Az óváros további látványosságai közé tartozik az Alte Hofhaltung, azaz az öreg udvarház, a Regnitz folyó hullámai mosta városháza, az öreg csatorna mentén épült tímárházak, a malomnegyed és a "Kis Velence" halásztelepülés.

A limes
A felsőgermán-raet limes összesen mintegy 550 kilométer hosszban jelzi a római határ védvonalát. Az egykori világhatalom erődítésekkel, megfigyelő tornyokkal, falakkal és cölöpsorral határolta el birodalmát mintegy 2.000 évvel ezelőtt a szabad Germán Birodalomtól. A limes az egyik leglátványosabb építmény és leghosszabb régészeti értékű földmű Európában. Az ókori római művészet egykori magas kultúrája itt találkozik a "barbár" Germán Birodalom kulturálisan fejlődő országával.   A raet limes Schwäbisch Gmünd mellett a Rotenbach-völgyben indul és átmenet nélkül kapcsolódik a felsőgermán limeshez, majd áthalad az Odeni-erdőn, a Hohenlohi-síkságon, a Sváb-erdőn, a Sváb-Albon és az Altmühltali természeti parkon, majd a Duna-menti Regensburgban végződik. Egy lovaskülönítménynek otthont adó, rendkívül nagy erődítmény a mai Aalen város területén húzódott.

A maulbronni kolostor
A település peremén épült egykori ciszterci apátságot 1147-ben ciszterci rend szerzetesei alapították, ma pedig ez a legteljesebb mértékben megmaradt középkori kolostorsziget az Alpoktól északra. Az épületegyüttesben a romantikától a késő gótikáig valamennyi stílusirányzat és fejlődési szakasz megtalálható. A kolostor a zártság szokatlan képét mutatja be, ahol bepillanthatunk a ciszterci rend életébe és munkájába a 12. századtól a 16. századig. A szerzetesek földművelésére sokan példaként tekintettek a környéken. A kolostor területén haltenyésztéssel is foglalkoztak, valamint egy bonyolult öntözőrendszert is építettek. A kolostor falain belül szinte bármely kézműves mesterséget megtalálhattuk. A szerzetesek életének, imádságainak és munkájának 390 éven át adott otthon Maulbronn, ami természetesen a ciszterci rendre jellemző módon rányomta a bélyegét a művelt területre.

Reichenau kolostorszigete
A Bodeni-tóban található kolostorsziget kiemelkedő bizonyítéka a nagy bencés kolostorok vallásos, tudományos és kulturális szerepének a korai középkorban. A kolostort 724-ben Pirmin vándorpüspök alapította. A sziget három, a 9. és 11. századból származó román stílusú temploma a korai középkori építészetet mutatja be, ez a két építmény a Karoling és Ottó-ház uralkodásának idején a Nyugat szellemi elővárosának számított. A falfestmények a 10. és 11. században az európai művészettörténet "művészeti központjának" jelentőségéről tanúskodnak. A híres kolostori iskolában neves oktatók tanítottak, kiváló teológusokat, politikusokat, tudósokat, költőket és zenészeket nevelve. A hírességei közé tartozott a kolostori könyvtár, a "Reichenaui festőiskola" és az aranyművesség is.

Regensburg - Közép-Európa legjobb állapotban fennmaradt nagyvárosa
Regensburgot, a Duna legészakibb pontján található egykori birodalmi várost mintegy 2000 éve alapították a rómaiak. Napjainkban az egykori "Castra Regina" római erődítmény mintegy a legjobb állapotban megmaradt középkori nagyváros a maga 1.400 középkori építészeti emlékével. Nagy Károly uralkodása óta Regensburg több évszázadon át a német császárok és a bajor hercegek székhelye volt. A távolról származó áruk kereskedőinek köszönhetően a szabad birodalmi város az érett középkorban Németország egyik legtehetősebb városa volt. A 12. században a Duna fölé épített Kőhíd 300 méter hosszúságával és 15 erős kőívével a világ csodájának számított, ma ez Németország második legősibb hídépítménye. Regensburg óvárosa a román kori és gótikus építmények legnagyobb összefüggő együttese az Alpoktól északra. Az óvárosban a világi építőművészet számos kiváló alkotása, művészi mesterművek találhatóak, mint például a román stílusú Schottenportal vagy a regensburgi dóm a maga 105 méter magas tornyaival a francia katedrálisgótika egyetlen példája a Rajnától keletre. A középkori üvegfestészet példái egyedülállóak Németországban.

Wies zarándoktemploma Pfaffenwinkelben
Az "ostorozott Üdvözítőhöz" díszesen kialakított zarándoktemplom egy rét közepén, egy magaslaton és ezért messziről láthatóan áll az Alpok lábánál. A Wies zarándoktemplom megépítésével Dominikus Zimmermann 1745-1754 között a bajor rokokó művészet vitathatatlan tetőpontját alkotta meg korának legjobb művészeivel. Testvére, Johann Baptist Zimmermann pazar stukkós díszítései és a mennyezeti freskó egy vidám és visszafogottan mozgalmas, utolérhetetlen gazdagságú és finomságú díszítést adnak. Az ember alkotó tevékenységének mesterműveként és egy megszűnt kultúra rendkívüli bizonytékaként vált a világörökség részévé a Wies templom.

A würzburgi rezidencia
A würzburgi rezidenciát a leginkább egységes és leginkább rendhagyó kastélynak, a stílus mesterművének tekintik a barokk építőművészetben. A rezidencia a természet, az építészet, a festészet és a gipszdíszítés egységét jeleníti meg. A kastély 1740 és 1770 között épült, 1765 és 1780 között pedig díszes kertekkel bővítették, így ez lett Európa egyik legnagyobb kisugárzású fejedelmi udvarainak egyike. A rezidenciát kiváló művészek sokasága mellett lényegében három férfi alkotta: Philipp Franz von Schönborn fejedelmi püspök, Balthasar Neumann építőmester és Giovanni Battista Tiepolo velencei festőművész. Világhírt érdemelt ki a lépcsőház és a mennyezeti festmény, valamint a császári terem freskói és falfestményei. A rezidencia tükörszobája a rokokó legtökéletesebb térépítészeti műalkotásai közé tartozik.