Unesco-világörökségek Észak-Németországban

Németországban 2000 év európai kultúrtörténet hagyott nyomot. Alig akad még egy ilyen ország, ahol egy területen belül ennyi egyedülálló természetalkotta és kulturális helyszínnel találkoznánk. Az UNESCO ezek közül 32 helyszínt az emberiség "rendkívüli egyetemes értékkel rendelkező" világörökségévé nyilvánított, melyeket nemzetközi egyezmények védnek.

A világ kulturális örökségévé nyilvánított helyek Németország északi részén vallási műkincsekkel, a bányászat nagyszerű emlékeivel, valamint a kereskedelem történetében jelentős szerepet betöltő Hanza-városokkal nyűgözik le a látogatókat. Hildesheim városa például a templomi építészet remekműveivel, Goslar pedig a bányászat és az iparosodás érdekes emlékeivel várja a látogatókat. A Hanza városai, Bréma, Lübeck, Wismar és Stralsund történelmi városmagjával, műemlékeivel, valamint a vallási művészet és a vidékre jellemző téglaépületeivel bilincseli le a látogatót. 

Rammelsberg bányája és Goslar történelmi óvárosa Goslar szabad császári város ezeréves múltra tekinthet vissza. Az első ezüsttelér felfedezése révén nevezték ki a szász és száli-frank császárok Goslar városát székhelyüknek. Rammelsberg a gyomrában lapuló több mint 27 millió tonna érccel a világ a legnagyobb egybefüggő fémlelőhelye volt, Goslar városa pedig a fémkereskedelem révén jelentős szerephez jutott a Hanzában. Ezen kívül Rammelsberg volt 1988-as bezárásáig a világ egyetlen, több mint 1.000 éven át folyamatosan művelt bányája. Rammelsberg ezüstbányája ma már a látogatókat várja, és a legújabb elveket tükröző nemzetközi jelentőségű új bányászati múzeuma ott meséli el a bánya történetét, ahol az lejátszódott.   Szintén a világörökség részévé nyilvánították Goslar középkori óvárosát a hatalmas Kaiserpfalz-cal. A teljes egészében megőrzött városképet a céhes házak, a történelmi városháza és a művészi faragású favázas polgári házak sokasága uralja.  

Városháza és a Roland-szobor Bréma főterén
A városháza és a Roland Bréma belvárosábana Hanza fejlődését mutatja be, amelyhez a város 1358-ban csatlakozott. A két látványosság egyedülállóan példázza az európai polgárság autonómiájának és piactartási jogának fejlődését, kifejezetten a Német-Római Szent Birodalom korszakában. Az építészeti szimbolizmus egyik példája a szabadság eszméjét tükröző városháza, amely a 15. század elején épült gót stílusban, majd a korai 17. században Weser-reneszánsz stílusban újították fel. Az 5,5 méter magas Roland-kőszobrot 1404-ben a Hanza szabadságának jelképeként állították fel a piactéren. A Roland-szobor az egyetlen olyan szobor Németországban, melyet eddig soha nem mozdítottak el eredeti helyéről.

Lübeck óvárosa
A Hanza királynőjét, Lübeck városát 1143-ban "a Balti-tenger első nyugati városaként" alapították. A vízzel körülvett óvárosi sziget történelmi magját a hét templomtorony teszi jellegzetessé. A Backsteingotik, a tégla építésű gótika egyik legjelentősebb bizonyítékaként az óvárost felvették világörökségünk közé. Az 1464 és 1478 között épített világhírű Holstentor városkapu körvonala a mintegy 3,5 méter széles falaival Lübeck város fő ismertetőjegye, egyben pedig a késő középkor leginkább ismert és a legjobb állapotban fennmaradt városkapuinak egyike. Az óváros régészeti kincsekben gazdag talaja fontos bepillantást enged a középkori városi élet kutatóknak.

Stralsund óvárosa
Stralsund páratlan szigeti fekvése a Balti-tenger Strelasund nyúlványa és a 13. században duzzasztott tavak között kiemeli a középkori városképet. Stralsund a Hanza tagjaként jelentős mértékben hozzájárult a híres szakrális építészet és a gótikus téglaépítészet fejlődéséhez. Az óváros történelmi épületállománya tökéletesen mutatja be a fejlett Hanza-várost a kereskedelmi szövetség virágkorában, a 14. században. A történelmi városközpont szinte változatlan formában őrizte meg mind a mai napig a középkori alaprajzát, és tanúskodik a lübecki jogrend alapján működő tengeri kereskedelmi városok intézményéről.

Wismar óvárosa
A Balti-tenger déli vidékén Wismar az egyetlen középkori Hanza-város, amely megőrizte kiterjedését és zárt együttesét. A város a 14. és 15. században a Hanza fontos kereskedelmi központja volt, történelmi kikötője pedig hű képet ad az egykori tengeri kereskedőváros gerincéről. Wismarban lépten-nyomon találkozunk a múlt tanújeleivel. A világörökség részévé nyilvánították az 1817 és 1819 között klasszicista stílusban épült városházát, a reneszánsz vonásait megőrző Wismari szökökút-együttest, az ismert polgárházat, valamint a város történelmét bemutató Schabbelhaus Múzeumot.

A hildesheimi dóm és Szent Mihály templom
A Szent Mihály templom és a dóm a román stílusú építészet kiváló példája, egyben pedig a Német-Római Birodalom idején kibontakozott vallásos művészet szokatlan bizonyítéka. A két építmény Bernward püspök alkotóerejét jelképezi, és gazdag a város világhírű történelmi műemlékeiben. A Szent Mária dóm három hajós bazilika Németország legősibb püspöki templomai közé tartozik és egyedülálló középkori tárlatot kínál: ilyenek például a kora középkor legnagyobb öntött bronz szobrai, a Krisztus-oszlop és a Bernward-ajtó. A Szent Mihály templomot a középkori művészet legfontosabb alkotásának tekintik. Hildesheim jelképe, a dóm oltárfülkéjén található ezeréves rózsatő a legenda szerint szorosan kapcsolódik a püspökség és a város keletkezéséhez.