Játszótér az erődben, állatkert a szigeten

A legtöbb utazó Helsinkibe érkezik, s többnyire meg is lepődik, mert a város első látásra nem ejti rabul a szívét. Pedig egy kis türelemmel és kitartással igen szép dolgokat fedezhet fel benne.

Az óváros a Szenátus téren álló dómra és környékére korlátozódik, amely az orosz uralom idején, az 1850-es években épült, neobarokk stílusban (egy kicsit egyébként hasonlít is pesti belvárosra és a Bazilikára.) A mai építészet kedvelői számíthatnak rá, hogy elkötelezettségüket megingatja a föld alá épített, gyönyörű Sziklatemplom, vagy a modern művészetek múzeuma, a Kiasma épülete.

Nyáron, de még az ősz kezdetén is parkok, piacok, a tengerpart és a környező kisebb-nagyobb szigetek tucatjai kínálják magukat egy hosszabb-rövidebb sétára, hajókirándulásra. Egy kimerítő andalgás után, az Esplanadi végén, a halpiacon megtömhetjük hasunkat roston sült heringgel és más ínyencségekkel, miközben a szemtelen sirályokat bámuljuk - persze vigyázva a harapnivalónkra. Különleges látványt nyújtanak a kikötőben horgonyzó vagy Stockholmba induló komphajók, amelyek a maguk nemében a legnagyobbak a világon. Délebbre, a Kaivopuisto park sárguló levelektől tarka gyepén heverészhetünk, majd végigsétálhatunk a déli kikötőparton, vagy az Eira negyed hangulatos, szecessziós házai között. Hogy aztán a nap végén kellemesen elfáradva, a parton álló Carusell kávézóban üldögélve a kikötőből ki-be járó vitorlásokat figyeljük.

A főváros legismertebb szigete (pontosabban hat szigetből álló csoportja) Suomenlinna erődítménye, amelyet az oroszok bevonulásáig bevehetetlennek hittek. Ma 1800 lakosú „város a városban”, saját iskolával, játszótérrel, múzeumokkal, és persze számos kávézóval és vendéglővel. A másik ismert sziget Seurasaari, amelyet a helyi magyarok leggyakoribb lakóiról csak Mókusszigetnek hívnak: a skanzen mellett sok-sok szelíd (és néha igencsak szemtelen) állatot találunk, nem csak mókusokat, hanem vadkacsákat is. De ha ennél is több élőlényre vágyunk, Korkeasaari szigetén a helyünk, az állatkertben.

Folyóparti idill
Helsinkiből érdemes egy kis kirándulást tenni a közeli Porvooba is, amely leginkább a folyóparti piros faházak - volt raktárházak - soráról nevezetes. A templom környékén, a szép régi faházak között, a hangulatos boltocskákban, vagy éppen a híres helyi csokoládégyár bemutatóboltjába egy igazán békés napot tölthetünk. Ide eljuthatunk busszal, hajón, sőt, nyaranta szombatonként akár muzeális gőzmozdony hátán is, méghozzá Keraván keresztül, amelynek augusztusi fokhagymafesztiválja önmagában is megér egy vizitet.

A vidék – és egyben Finnország svéd ajkú területeinek - központja Turku, az ország legrégibb városa. A településen keresztülhaladó Aura folyó partja egy napos délutánon hosszú sétára invitál: a nevezetes turkui katedrálistól, az ország legjelentősebb templomától indulva ráérősen lépdelhetünk lefelé a folyó mentén. A vitorlások kedvelői egy gyönyörű fehér háromárbocost, a Finnország Hattyúját (Suomen Joutsen) is megcsodálhatják itt. Továbbhaladva a turkui várhoz jutunk, melyet valamikor tenger vett körül, de a hajdani szigetből rég szárazföld lett. Az építményt sok-sok évszázadon át alakították az egymást követő tulajdonosok: a Sture és Tott család, svéd kormányzók, királyok és hercegek sora, itt hozzátoldva valamit, ott lebontva, avagy éppen egy-egy tűzvész, ostrom rombolásai után újjáépítve. A kikötőn túl található Ruissalo szigete, amelynek neve minden finn rocker szívét megdobogtatja: itt tartják ugyanis nyaranta a Ruisrock fesztivált.

Nincs messze innen Naantali sem, a bájos, század eleji hangulatú finn üdülővároska, az egykori kolostorához tartozó templommal és híres fürdőjével. Sok gyereknek azonban Naantali nevének hallatán a „múmi”-k jutnak eszébe: itt, a város melletti kis szigeten található ugyanis a Tove Jansson írónő által megálmodott lények földi lakóhelye. Aki kiadósabb kirándulásra vágyik, biciklivel vagy autóval bejárhatja a turkui szigetvilágot. A szigetek között kompok közlekednek. Tenger, sziklák, tiszta levegő, ritka madarak, világítótornyok varázsolják el az erre járót.