Egy hely, ahol szavak helyett füttyszó beszél

Egy távoli hegyi faluban, jóval a Fekete-tenger partvidéke fölött, vannak városlakók, akik füttyszóval kommunikálnak egymással, amit „madárnyelvnek” hívnak.

Ez a falu Kuskoy, amit olyan farmerek laknak, akik teát, kukoricát, céklát termesztenek, és különböző állatállománnyal rendelkeznek. A táj szokatlanul eltér a török sztenderdtől, és a lakók is különcök kissé, más törökökhöz képest.

A völgyben egy keskeny, fehér minaret és egy mecset áll gyönyörű kupolával, a természet teljesen körbeveszi az épületeket, és a völgy varázslatos, zöldellő látványt nyújt. Kuskoy azonban nem arról híres, ahogy kinéz, hanem ahogyan „hangzik”: az üvöltő folyó, a mindennapi zajos imádságok hangjai kísérnek minket, a dallamos fütyülésről nem is beszélve.

Az utóbbi fél évszázad alatt megnőtt a nyelvészek és riporterek kíváncsisága a „madárnyelv” iránt. Így a városlakókat egyáltalán nem lepte meg, amikor néhány éve a török születésű német Onur Güntürkün feltűnt és megkérte őket, hogy működjenek közre egy tanulmányban.

A fütyült nyelv, szokatlansága ellenére, évszázadokon át jelen volt a város életében. A „van friss kenyér?” kifejezés törökül „Taze ekmek var mi?”, madárnyelven hat elkülönült füttyszó, amit a nyelvükkel, a fogukkal és az ujjak segítségével adnak ki.