Karphatos, a hagyományőrzés szigete

Karpathos egy, még turisták által nem annyira felfedezett görög sziget. Egy sziget, mely leginkább azok tetszését nyeri el, akik valami újat szeretnének látni, valami görögösen hagyományosat, bájosat. Mindazoknak ajánljuk, akik nem kifejezetten a luxust és a nyüzsgő éjszakai életet keresik, hanem a nyugalmat és az élet egyszerű örömeit.

A Dodekanisszosz-szigetcsoport második legnagyobb szigete, mondhatnánk Kréta és Rhodos között félúton fekszik, 301 km2 területen.

A sziget északi és déli része egymástól teljesen különbözőek és két nagyobb hegy is taláható itt – a Kali Limni (a sziget közepén) és a Profi ti Ilias északon.

Északon a táj vadabb, szinte érintetlen, néhány hegyi faluval (északon „pano choria“-nak nevezik őket).

A déli rész falvai a „kato choria“ (lenti falu) közös nevet viselik.

A sziget a zöld szigetek közé tartozik. Híres néhány hagyományosan épített és díszített kőházáról is. Karpathosra és lakosaira igen jellemző a hagyományos életvitel, rendkívül büszkék múltjukra és főleg az északon élő emberek ilyen légkörben nevelik ma is gyermekeiket. Nem ritka az sem, hogy akár a világ különböző pontjain élő szülők ide térnek vissza, hogy gyermeküknek itt találjanak élettársat. Ma is vannak családok, ahol a férj és a feleség vagyona szigorúan megoszott, és gyermekeik, haláluk után csak az egyik szülő vagyonát öröklik – a lány az anyja vagyonát, a fi ú az apjáét. Ha a házaspárból a férj hal meg előbb és nem volt fi ú gyermekük, az özvegy vissza adja a férje vagyonát családjának.

Karpathosra a múltban igen jellemző volt az emigráció, de mivel az itteniek nagy lokálpatrióták, a külföldön megkeresett pénzzel haza jöttek és itt fektették be pénzüket – földeket vettek, templomokat, kórházat, iskolákat építettek.

A sziget déli részén épült Pigadia, a főváros. Itt megtalálnak mindent, amit egy főváros kínálhat. Fő büszkesége a 2 km hosszú Xenoxas strand. A fővárostól nyugatra találják Menetes falvat, mely a monda szerint a sziget első hivatalos települése volt. Innen délre épültek Amoopi és Afi arti nyaralóhelyek is.

Az utóbbit a szörfösök paradicsomaként is emlegetik. A közelben található a repülőtér is. Említésre méltó még Arkasa, Finiki, Volada falu is. Aperi városka egészen a 19. századig a sziget fővárosa volt.

Hagyományos, színpompás házakat, középiskolát és a püspök széhelyét találják itt. Volada falu Népművészeti múzeumáról ismert. Pyles falut fehér falunak is nevezhetjük, mert kizárólag hófehér házakat találnak itt – tökéletes harmóniában a színes virágokkal. A nyugati részén Lefkos nyaralóhely ismert, csodálatos öbleivel és strandjaival.

Északon Olimpos falut érdemes meglátogatni, mely legerőteljesebben őrzi a sziget hagyományait és egyben számtalan kulturológus úticélja is. A zene, a tánc és a népművészet a sziget szerves részéhez tartozik.

Nyaranta – főleg a fővárosban, számtalan fesztivál, koncert, különböző fellépés kerül megrendezésre. Karpathos a múltban – a görög szigetek többségéhez hasonlóan – több uralom alatt létezett – rómaiak, velenceiek és törökök hagyták itt kezük nyomát. 1947-ben lett Karpathos Görögország része. Legtöbb történelmi emlékművet a sziget déli részén találhatnak.

Említést érdemelnek a templomok és bazilikák – Ag. Anastasia Arkassában, Ag. Minas Pigadiában, Ag. Sofi a Sariában. Karpathos összesen 160 km-nyi partszakasszal rendelkezik, melynek vannak finomhomokos és vegyes, homokos-kavicsos részei is. A legismertebbek Kyra Panagia, Apella, Ahata, Ag. Lukas, Xenonas vagy Afiarti, melyet a szörfösök keresnek fel leginkább, továbbá Lefkos és Finiki.