Dubrovnik óvárosa, a horvát Adria gyöngyszeme

Egy 2003-as brit népszerűségi listán Dubrovnik a világ legkedveltebb városaként az első helyen szerepelt!

Dubrovnik óvárosa, a horvát Adria gyöngyszeme. Az óvárosban az a legvonzóbb, hogy olyan emberléptékű: hangulatos, keskeny sikátorok keresztezik egymást, nincsenek hatalmas, átszelni való terek, bejárhatatlan távolságok.

Dubrovnik nagyjából Rómával azonos szélességi körön fekszik, így éghajlata hasonló, és bár itt is vannak téli hidegek, a hőmérséklet szinte sohasem süllyed fagypont alá.

Dubrovnik 1979 óta a világörökség része, amely kitüntetést gyönyörű építészeti emlékeinek köszönheti. Az óváros stílusa meglepően egységes: a legtöbb épület a barokk korból vagy még későbbről származik, s csak elvétve találunk ennél korábbi - román, gótikus vagy reneszánsz - épületet. Ennek oka, hogy 1667-ben óriási földrengés rázta meg a várost, amelyben a lakosság fele elpusztult, az épületek pedig szinte kivétel nélkül összeomlottak. A katasztrófa megpecsételte az akkoriban hatalma teljében fürdő Ragusa sorsát, és bár az újjáépítést viszonylag rövid idő alatt sikerült befejezni, a város már nem tudta visszanyerni hajdani fényét.

A város története egyébként egészen a VII. századra nyúlik vissza: akkor keletkezett, amikor az avarok és a szlávok által elpusztított Epidaurum település lakóinak egy része a tengerből akkor még szigetként kiemelkedő Lausára menekült. A Lausa név később Rausára, majd Ragusára változott, a szigettel átellenes szárazföldön pedig szlávok telepedtek meg, akik lakhelyüket Dubrava (liget) névre keresztelték. A két települést akkoriban egy keskeny, mocsaras csatorna választotta el egymástól, amely nagyjából a mai Placa (főút) vonalában futott. Idővel a két falu összeépült, és attól kezdve Ragusa néven szerepelt. A Dubrovnik elnevezést csak a XX. század elején vette fel a város.