Utazás Sulawesire
13289 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.02.21 - 2015.02.23
Makassar, Indonézia, Sulawesi
Utazás Sulawesire beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Makassar, Indonézia, Sulawesi
12 éve, még a gyerekek előtt, egy több hónapos Indonéziát, Malajziát, Thaiföldet és Kambodzsát érintő utazás során jártunk Sulawesin. Akkor Sulawesi az utazás egyik kiemelkedő csúcspontja volt, ezért én személy szerint azóta nagyon vágytam visszamenni.
Tavaly decemberben egy Air France akcióban a feleségem talált egy olcsó repjegyet Kuala Lumpurba. Az Air Asiával a Kuala Lumpur - Ujung Pandang jegy csak 22.000 Ft körül volt, így adódott, hogy visszamehettünk Sulawesire. 2001 decemberében csak Tana Torajában jutottunk el. Szerettünk volna egy kis időt tölteni a trópusi mesebirodalomként leírt Togean-szigeteken is, de a sziget középső részérnek egyik fő közlekedési csomópontjában akkor polgárháború dúlt a muszlimok és a keresztények között (a polgárháborúnak csak 2006-ban lett vége) és nem volt biztonságos átjárás a szigetek felé. Most két hétre terveztük az utat, reméljük, hogy mindenre bőven lesz idő.
Sulawesi hatalmas, csaknem két Magyarország területű sziget Borneótól keletre, az Egyenlítőn. A sziget belsejét 2800 méterig is tornyosuló hegyek borítják, a tengerparti sávban általában termékeny síkságok vannak. Amiért érdemes végigmenni a nagyon hosszú odavezető úton az
- Tana Toraja, ahol a toraja nép egészen fantasztikus különleges kultúrát alakított és gyakorol a mai napig (ebből remek ízelítőt kaptunk a korábbi utazás során),
- a Poso-tó, Indonézia harmadik legnagyobb tava, átlagos 450 méteres vízmélységgel 600 méterrel a tenger felett, és a
- Togean-szigetcsoport a fő sziget közepén.
Illetve van még jópár másik kihagyhatatlan hely, de azokra biztosan nem lesz időnk most: a Bunaken-szigetek, amit a világ első számú búvár helyei között tartanak számon, a Taka Bone Rate nemzeti park, a világ harmadik legnagyobb korallzátonya (2220 négyzetkilométer, négyszer akkora, mint Budapest területe), illetve a Wakatobi, Jaques Cousteau szerint a világ legszebb merülő helye.
Sulawesin most (február) esős évszak van. A korábbi tapasztalatok szerint ez azt jelenti, hogy délután 4 és 6 között rettenetesen esik az eső, a nap további része pedig trópusi hőség és napsütés. Az úti könyvek ellenjavallják esős évszak alatt a szigetre utazást, de ez már akkor is így volt, amikor először voltunk, és akkor sem okozott nagy gondot a napi két óra eső.
Kuala Lumpurig 14 órát tartott a repülőút, egy éjszakát aludtunk, majd további 4 óra repülés után érkeztünk Ujung Pandangba (vagy Makassarba, ahogy még legutoljára hívták). Air Asia A319-es gépével utaztunk Indonéziába, nagyjából arra, és ugyanolyan géppel, mint az egy hónapja lezuhant Air Asia gép is. Nem is nagyon mertük a gyerekeknek felhívni erre a figyelmét, nehogy felesleges nyugtatgatással kelljen a négy órás utat tölteni.
Ujung Pandang 12 éve az egyik leginkább elviselhető indonéz város volt, a naplóm tanúsága szerint. Gyors magyarázatként: Indonézia jelentős része európai szemmel meglehetősen rendezetlen és koszos, komoly ráhangolódást igényel, és csak akkor válik igazán élvezhetővé, ha lelassultunk és túltettük magunkat a kezdeti meghökkenésen. Annak idején Jakartába érkeztünk, addigra már viszonylag jó tapasztalatokat szereztem ázsiai és afrikai nagyvárosokból, és komolyan hittem, hogy Kairót káosz és kosz tekintetében semmi nem tudja felülmúlni. Kairó Skandinávia Jakartához képest.
Most lesz mit szokni, az biztos. A repülőtérről taxival (kb. 12$) a szállodába mentünk, majd elmentünk sétálni. Régen Ujung Pandang a remek éjszakai ételpiaccal és a mindenütt árult régi holland és kínai porcelán edényekkel vésődött be a memóriámba.
Ami azonnal látszik, hogy Ujung Pandang alaposan megváltozott: már 12 éve is Indonézia egyik legnagyobb kikötő városa volt, de a képeken és az emlékeinkben inkább csak egy vidéki kisváros rajzolódott ki. Most a szokásos indonéziai káosz, elképesztő forgalom, és minden elborító magas épületeket találtunk a belvárosban. Igazából nem ismertünk rá semmire a korábbi útról. Az utcák neve még valami hasonló, az erőd is ugyanott van nyilván (már vagy 150 éve), de minden átépült.
A másik, ami feltűnő, hogy megváltoztak az árak is. 2002-ben egy dollárért 10.000 rúpiát kaptunk, most 12.700-at, azaz a dollárhoz képest az árak nagyon nem kellett volna, hogy változzanak, de míg akkor például egy liter benzin még csak 1000 rúpia volt, addig most már 8000 rúpia, és a többi ár is hasonló mértékben tűnik felmenni. Igaz az előző utunk idején Indonézia nagyon olcsó volt, ketten napi 18$-ból éltünk meg, utazással, szállással, kajával együtt.
Este nem találtuk meg az éjszakai piacot. Ittunk nagyon édes narancslevet, avokado italt, és kerestük a kaja piacot, de úgy tűnik, hogy annak már vége. Warungok vették át a helyüket.
Holnap indulunk tovább Toraja felé.