Út Ampenába, a Togean-szigetek felé
12003 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.03.27 - 2015.03.28
Út Ampenába, a Togean-szigetek felé beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Tegnap nem volt idő beszámolót írni. Reggel elmentem a jegyirodába ellenőrizni a repülő járatokat Paluból Makassarba. Egy elszólás miatt derült csak ki, hogy nem csak Paluból van járat, hanem a félúton lévő Posoból is (6 órával rövidebb autóút Ampenából, ahova a komp érkezik a Togean-szigetekről).
Reggel volt még 3-4 óránk, az alatt elmentünk még megnézni Lemot és Londát. Mindkettő a Rantepao – Makale út mellett fekszik, mindkettő nagyon fontos temetkezési hely volt, hatalmas sziklaalakkal.
Lemo volt az, amire nagyon határozottan emlékeztem a korábbi útról. Tana Toraja egészen elképesztően magváltozott. A Lemo felé vezető út 12 éve rizsföldek között ágazott le a főútról, és egyáltalán alig voltak házak Makale és Rantepao között. Mostanra a két nagyobb város között nem maradt üres hely az út mentén. Rantepaoban szintén ordító a különbség. 12 éve Rantepao egy közepes falu volt, egyik végéből a másikba 10 perc alatt lazán át lehetett sétálni. Biztos, hogy legalább a tízszeresére duzzadt a város.
Délután 1 felé indultunk el Rantepaoból autóval, reggel 6-ra értünk Ampanába. A sofőr egy rövid alvással nyomta végig az utat, elég rossz állapotban volt, mire megérkeztünk, és még vissza is kell mennie. Nem nagyon beszélt angolul, annyi azonban kiderült, hogy Nicolassal a közös biznyiszük minket ide szállítani. Az autót bérelték, azért kell viszonylag gyorsan visszamennie, és ezért volt, hogy Nicolas kétszer kért előleget az útra: először tegnap reggel a repülőjegy vásárlás után – szerintem ez kellett a bérléshez -, másodszor indulás előtt, hogy benzint is tudjanak venni. Egy klassz 7 személyes Toyotát béreltek, Zsuzsi és Áka a középső üléssoron, Barbi a hátsó üléssoron tudott aludni. Viszonylag jó állapotban érkeztünk Ampanába.
Most Ampanában (illetve mellette Labuhanban) vagyunk a Marina Cotage nevű szállodában. A szomszédból indul majd a hajó, úgy két óra múlva. A szálloda utazási irodájában a fiú pöpecre elintézett nekünk mindent: van szállásunk a szigeteken és van autónk a Poso-i útra.
A Togean-szigetek Sulawesi közepén apró korall szigetek, mindenki úgy írja le őket, mint igazik érintetlen paradicsomi helyeket. Az Egyenlítő az általunk kinézett szigettől úgy 10 km-re északra megy el. A szigeteken nincs se telefon, se mobil lefedettség, se internet. Csak úgy lehet szállást választani, ha az ember odamegy és megnézi, hogy van-e hely.
A szigetek innenső felén csak három szállás van, egyenként kb. 10 darab faházzal. A szállodáknak van ugyan e-mail címe, mindenkit figyelmeztetnek, hogy nem válaszolna azonnal, mert a leveleket csak a parton tudják megnézni, de komp is csak két naponta van, és az oda vissza út egy egész napig tart, azaz nem szaladgálnak ki lépten-nyomon leveleket olvasni. Csak a rádió adó-vevő működik.
A szigeteken a szállás ár nem szobára, hanem fejenként van megadva, mert a szálláshoz étek és ital is tartozik (a legtöbb szálloda vagy mini szigeteken, vagy nagyon elhagyatott helyen van, nem lehet kaját vagy innivalót venni). A szállodában a fiú amikor lefoglalta a faházat, akkor mindjárt alkudott is az árból. Naponta négyünknek 40$-ba kerül a szoba (szállás, reggeli, ebéd, vacsora és víz, illetve tea italnak egyben. )