Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba beszámoló



Régi, hagyományos toraja házak Kete Kesu távolról Kete Kesu Barbi bivaly szarvakkal egy tongkoman előtt Rizstárolók, aljában a terasz, ahol a toraják ebédelnek, majd a sziesztát tartják Hagyományos házak (velük szemben vannak az előző kép rizstárolói) Kete Kesu külvárosa Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba Temető házak. A középső aljában lévő nagy, tojás alakú henger a koporsó. Tau tau, az elhunytak szobra Koporsók a sziklafal tövében Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba Koporsó a konzolon  temető sziklafal Bivaly alakú koporsó Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba A ház homlokzata Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba Díszítés egy másik ház homlokzatán Látkép az egyik ház emeletéről Faragás a tongkoman oldalán Kete Kesu főutcája. Jobbra a házak, balra a rizsárolók. Szuvenyír shop Kete Kesuban

Tana Toraja - 1. nap: kirándulás Kete Kesuba

11441 megtekintés
karcsika (368) beszámolója
szerkesztés alatt

Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.02.25 - 2015.02.25

Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja



A piac után átsétáltunk a tegnap is említett panzióba, hogy vezetőt találjunk magunknak. A hölgy helyett egy férfit kerítettek valahonnan telefon a panzióban. A manus valahol a világ végén volt kliensekkel egy szertartáson. Vártunk rá egy csomó időt. Motorral érkezett, azaz az már látszott, hogy nem ő lesz a megoldás a közlekedési problémánkra. Előadta, hogy valahol rettenetesen messze van egy kis faluban, ami elérhetetlen más módon, mint autóval van egy szertartás, ahova el tud vinni minket is. Mikor kértük, hogy mutassa meg a térképen, hogy hol van a falu csak hablatyolt. Erre egyébként lehetett is számítani, a Lonely Planet szerint a guide-ok soha nem árulják el, hogy hol van szertartás, amíg a napidíjukat (kb. 30$) ki nem fizetjük. A mókus nagy számolás után mondott egy olyan árat, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, mondtuk, hogy menjen nyugodtan vissza ebből nem lesz közös program.

Tana Toraját a toraja nép lakja. Történelmüknek, kultúrájuknak nincsenek írásos emlékei, a biztos források már 1900-as évek elejéről származnak. Akor fedezték fel őket újra a holland gyarmatosítók. Leginkább legendákban és szájhagyomány útján maradt fent valami a történetükből.

Valamikor valószínűleg a 15. - 17. században telepedtek le Közép-Sulawesi hegyei között. Eredetileg hajósok lehettek, és területi viták miatt miatt szorultak a sziget közepébe. Egyesek szerint a hajós múltból származik a hajó alakú hagyományos toraja házak teteje. (Más vélemények szerint a tető inkább a vízi bivaly szarvára utal).

A toraja földet és különleges lakóit tehát részletesen először az 1900-as évek elején írták le. A toraják rendkívül kifinomult kultúrát, fejlet gazdálkodást alakítottak ki bonyolult, egyfajta kaszt rendszerre épülő társadalmukban. A szertartások, rituálék egy része ugyan eltűnt a hollandok és a keresztényég térhódításával, de számos igen látványos része most is a mindennapok része, és a legfurcsább, hogy élő skanzenként megtekinthető és látogatható.

A társadalmi kapcsolatok, szokások középpontjában a szertartások állnak, ezek közül is a temetési szertartás a legfontosabb. Temetési szertartáson részt venni egyértelműen az a Tana torajai látogatás csúcspontja. 12 éve három szertartásra is sikerült eljutnunk, és bár nem most van a szertartási szezon, szeretnénk eljutni egy vagy két temetésre.

Mire az idegenvezető elment már dél is elmúlt, nem is tudtuk meg, hogy merre menjünk szertartásra. Az utca túloldalán béreltünk két motort (egyenként napi kb. 6,5$). Zsuzsi még nem vezetett motort korábban, ezért először egy gyorstalpalóval kezdtük. A félórás motorvezetési és balkormányos közlekedés tréning után nekivágtunk Tana Torajának. Egyelőre jó ázsiai hagyományoknak megfelelően én vittem a két gyereket. Mindketten hátul ültek és persze verekedtek út közben, mert nem túl nagy a robogó. Igazából csak úgy fértünk fel, hogy én guggoltam elől, az ülésnek csak a hátamat támasztottam neki, ők meg harcoltak minden centiért az ülésen.

Első megállónk Kete Kesu nevű falucska jó fél óra motorozás után, volt, kb. nyolc hagyományos házzal és 10 körüli magtárral. Kete Kesu az egyik legfestőibb a hagyományos falvak közül, ráadásul a falu határában van az egyik legérdekesebb temető.

A hagyományos falvak egy utcából állnak, egyik oldalon a házakkal, a másik oldalon a magtárolókkal. A hagyományos házak azok a hatalmas hajó vagy szarv alakú tetővel, faragásokkal és bivaly szarvakkal.

A toraják egy három szintű kasztrendszerben éltek. Eredetileg a csak a legfelsőbb kaszt tagjai építhettek hagyományos házakat, és eredetileg csak ők rendezhettek temetési szertartásokat is. Mára ez a szabály már feloldódott. Egész út alatt folyamatosan hasonlítgatunk, feltűnő, hogy mennyivel több hagyományos toraja ház - tongkoman van most, mint 12 éve.

A hagyományos házak az indonéz krishez hasonlóan nem egyszerű házak, hanem a családi összetartozás szimbólumai. Egy család valamikor épített egy házat, a leszármazók azt tartják karban, ha összeomlik a klán együtt építi újra és szenteli fel. Mivel a tongkoman a társadalmi megbecsülés szimbóluma is, innen eredhet, hogy a merev kaszt szabály feloldódásával minden család vágyik saját eredet igazolásra, és gombamód szaporodtak meg a falvak szerte Torajába. A turisták legnagyobb örömére. Egy ősi háznak sok száz tulajdonosa is lehet, de csak egy család lakik benne, illetve ők is csak aludni járnak be. A hagyományos házban csak egy helyiség van (legalábbis, amiket mi láttunk), a mindennapokat a kicsit távolabb lévő rendes házakban élik.

A ház tetején tehát egy túlméretezett hajó alakú tető van. Régebben a tető tisztán bambuszból készült, ma általában trapézlemezzel fedik őket. A tető alatt van a hálószoba. A hálószobába egy lépcsőn lehet felmenni, általában vagy 4-5 méter magasra. A szoba alatt régen az istálló volt a vízi bivallyal, mára azonban higiéniai okokból a bivalyok a földekre szorultak. A bivaly nagyon fontos a toraja értékrendben, ugyanúgy státusz szimbólum, mint a ház. Az évek során a szertartásokon leölt bivalyok szarva és sokszor az álkapcsa a ház homlokzatán vagy oldalán vannak közszemlére téve. A házak nagyon szépen faragott motívumokkal vannak díszítve és fekete, vörösbarna színre festve.

Mint arról már volt szó Kete Kesu az egyik legcsinosabb ilyen falvacska. A hajós turista csoportokat is ide hozzák. A falu határában van a temető sziklafal. Itt a koporsók a függőleges sziklafalra vert konzolokra vannak felakasztva. Amikor a konzol elkorhad a koporsó leesik a falról, a fal töve tele van az összegyűjtött koporsó maradványokkal és csontokkal. A fal mellett egy lépcső vezet a barlanghoz, ahol szintén az elhunytak csontjai vannak összehordva.

Kete kesu után továbbmentünk az úton és még megnéztünk egy falucskát (Labo), de a gyülekező felhők miatt inkább elindultunk visszafelé Rantepaoba. Korábban volt róla szó, hogy fél négy és négy között menetrendszerűen elkezd zuhogni az eső. És amikor zuhognit mondok, akkor trópusi esős évszak értelemben értem a zuhogást.

Tehát visszamenekültünk a szállodába, majd az eső után elmentünk vacsorázni. Az étteremben az asztalunkhoz sündörgött Nicolas és idegenvezetőnek ajánlkozott. Így adódott, holnap valószínűleg egy esküvőre és/vagy egy házszentelő szertartásra megyünk valahol Tana Toraja északi részén. Egy napra 350.000 rúpiában, azaz kb. 30 dollárban egyeztünk meg. Ezért elvileg egész nap jön velünk és mindent elmesél. Meglátjuk.

Kb. 300 km-re vagyunk az egyenlítőtől, a nappalok és az éjszakák ugyanolyan hosszúak, 12 óra a nappal és 12 órát van sötét, reggel ˝ 7 felé lesz világos.






Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!

Facebook hozzászólások







(20) 884 94 00
Irodáink
Hírlevél feliratkozás
Kedvencek
Családi ár számolás
|[REM_CODE]|