Nem indult könnyen a reggel: a tegnapi utazás és az időeltolódás miatt 11 óra is volt, mire kijutottunk a szállodából.
Ma volt a heti piac Rantepao északi végén. Bemóval elmentünk megnézni, megvettük Ákinak a beígért toraja kést, vettünk papucsokat, és megnéztük az állat vásárt.
A piacnak a legnagyobb része a bivaly vásár. A vízi bivalyok nagyon fontosak Toraja-földön: a gazdagság, társadalmi pozíció jelképei, a bivalyok nemcsak a bennük lévő hús miatt nagyon értékesek.
Egy nagyobb, fehér bivaly ára 7000$ (napi áron 2 millió Ft) körül van, ami rettenetesen nagy összeg, ha hozzávesszük, hogy az indonéz jövedelem valahol 80- 100$ között van most havonta (a város közötti közlekedés legfontosabb eszköze, egy Tojota Kijang minibusz újonnan 11.000$). A fehér bivalyok egy albínó, vagy részben albínó mutációja a vízi bivalyoknak. Minél több az albínó rész egy állaton annál értékesebbnek minősül.
Régebben minden családnak lennie kellett bivalyának, aki a hagyományos ház alsó szintjén lakott, levágása után a szarva pedig a házat díszítette. A szertartásokon is mindig ölnek bivaly, a család pozíciójától függő számban: minél fontosabb a család, annál többet. Korábban voltunk egy szertartáson, ahol több száz bivalyt öltek le.