Tana Toraja - 2. nap: Házszentelő szertartás
14480 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.02.26 - 2015.02.26
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Tana Toraja - 2. nap: Házszentelő szertartás beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Nicolas megérkezett ˝ 9-re. Mi is motorra szállunk és elindultunk utána. Tegnap még úgy volt, hogy egy házavató szertatásra megyünk és ha még lesz idő, akkor útba ejtünk egy esküvőt. Ma reggelre mát inkább egy temetést ajánlgatott, de egészen másikat, mint amit tegnap a vacsoránál is mondott.
Egy jó órás motorozás után egy házszentelőn lyukadtunk ki. Ha nincs vezető, akkor azt sem tudjuk meg, hogy egyáltalán létezik ez a hely. A táj, amin át kellett menni az valami fantasztikus. Combom vastagságú, négy-öt emelet magas bambuszerdőkön mentünk keresztül, a bambusz erdők között aztán voltak falvak, a falvak után meg egy darab dzsungel, a dzsungelen túl pedig rizsföldek. Soha nem tudtam elképzelni, hogy milyen környezetben játszódhat a Dzsungel könyve, de most azt hiszem, hogy valami ilyesmi lehetett.
Nagyon a világ végére kellett menni. Toraja-földön mindenütt jó aszfaltos utak vannak, de ezeknek erre vége szakadt, és először rakott kő utak voltak, majd murva szórás, majd csak földutak. Az esős évszakban a föld utak meglehetősen keservesek tudnak lenni, de mi csak mentünk, mentünk 20%-os emelkedőn felfelé, a világ végéig. És ott, ahol már a földútnak is vége volt, valóban lett egy kicsi falu, a hegy tetején, ahol házszentelőre készültek.
Motorról lekászálódás közben történt egy kis baleset. Áki odanyomta a vádliját a guide motorjának a kipufogójához, ami egy pillanat alatt jó tenyérnyi helyen lekapta a bőrt a lábáról. Szegénykém nagyon sírt. Később a nap során még néhányszor elsírta magát, hogy ne menjünk többet motorral. A helyieknek persze azonnal volt gyógyszere rá. Én nem láttam a tubist, Zsuzsi csak később mondta, hogy fogkrémet kentek rá. Áki mindenesetre megnyugodott egy kicsit.
A szertartás második napjára értünk oda. Tegnap volt értelem szerűen az első nap, de akkor csak a imádkoztak, és elkezdték hordani a disznókat. A második napon is a disznókat hordták. Amíg ott voltunk leöltek egy bivaly, érkezett egy csomó disznó (vagy 20). Délután lett volna az igazán nagy mészárlás, de azt már nem vártuk meg. A gyerekek lelkét kicsit megfeküdte az is, hogy szíven szúrtak egy édibédi fiatal tehénkét.
Tegnap volt róla szó, hogy a hagyományos ház nem csak ház, hanem családfa, a dinasztia együtttartozásának a szimbóluma. Amikor egy ősapa épített egy házat, akkor minden leszármazottja tulajdonosa lesz a háznak: a gyerekek, a gyerekek gyerekei, stb., azt hiszem férfi ágon. Ez a ház nagyon régi volt (nem ez, amit avattak, hanem az, aminek a helyettesítésére épült a mostani), és hatalmas a család, akihez tartozik. Több száz ember tartozik a klánhoz, ők voltak, akik az ünnepre érkeztek, és akik a disznókat is hozták. A csald túlnyomó része még csak nem is a faluban lakik, hanem csak az ünnepre érkeztek. A házban csak egy pár alszik, ők tartják karban a tongkomant, de ők is csak éjszakára jönnek, a hétköznapi életüket egy másik házban töltik.
Egy hagyományos ház élettartama 40-50 év lehet. A házak ugye nagyon esős vidéken állnak, ráadásul bambusz tetővel készültek, amin megtelepszenek a növények, átázik, néha felborítja őket a szél, szóval előbb utóbb menthetetlenül elpusztulnak. Ha újjá építik őket ugyanott, akkor ugyanúgy ellátják a családfa funkciójukat, csak fel kell szentelni őket. Az ominózus ház egyébként kb. tíz éve épült, azért nem lehetett eddig felszentelni, mert egy temetési szertartás megrendezésére vártak. Amíg temetetlen halott van a családban, addig nem lehet esküvőt vagy házszentelőt sem tartani. A télen megvolt a temetési szertartás, most itt az ideje a házavatásnak.
Jó pár száz ember és rengeteg disznó jött össze mire ideértünk, és a disznók csak tovább érkeztek és érkeztek: teherautón, kötőféken, motor csomagtartón. Amikor eljöttünk két órával később az egész falu tele volt bambuszból ácsolt ünnepi ketrecekkel. Egy ember hangosbeszélőn folyamatosan közvetítette az eseményeket. Nagyon vicces volt, hogy minden eseményt két esküvői videós vett fel, azt is, amikor agyonszúrták, majd szétszedték a vízi bivaly borjút. Kérdeztük a guide-ot, hogy miért kell felvenni, ahogy fröcsköl a vér a bivalyból. Nicolas azt mondta, hogy a kazettát lemásolják, és szétosztják a családban, hogy ha valaki meg szeretné nézni 10 év múlva, akkor megtehesse. Ebből a momentumból is az derül ki, hogy mennyire fontos egyrészről a szertartás, és mennyire fontos az állat, különösen a bivaly áldozat Toraja-földön.
Már a korábbi úton is kiborított, hogy a leölt állatot ott, ahol volt, a térdig érő sárban darabokra szedték, és szétosztották a húst. Csak néhány banán és pálma levelet tettek alá, ami lelógott, az lelógott. kicsit sáros lett, de sebaj.
Még ettünk egy kis süteményt és ittunk egy kis kávét, majd elindultunk a temetési szertartásra.