Tegnap annyira elfáradtunk Petrában, hogy este nem volt időm naplót írni.
A tegnapi nap teljes egészében Petrával telt el. Azt terveztük, hogy egész nap a völgyben leszünk, majd este elutazunk Ammanba. Nem így történt, még egy éjszakát Petrában maradtunk és csak reggel vágtunk neki az útnak a főváros felé.
Petra meglepően nagy falat. Hatalmas területen fekszik, és ma is vastagon 35 fok felett volt a hőség. Reggel viszonylag értelmes időben elindultunk. A gyerekek viszonylat sokáig bírták, azonban csak eljött a pillanat, amikor öszvért béreltünk nekik, hogy egy árnyalattal gyorsabban haladjunk. Ügyesen elbuliztak az öszvér hátán, nekünk pedig végre volt egy kis időnk körülnézni és megbeszélni, amit láttunk. Az öszvér a színháztól a múzeumig 5 JD be került (ennyiért limuzint is bérelhettem volna), de ha ezt a hozadékos értéket is hozzászámítom, akkor simán megérte.
Vicces, hogy a területek be vannak osztva. Nem lehet túl nagy távolságot bejárni egy fuvarral. A kaputól lovasok vannak az As Siq bejáratáig, innen kocsival lehet menni a Kincstárig. A kincstár és a színház közti szakaszra tevéket lehet igénybe venni, majd innen jön az öszvérek és szamarak territóriuma.
A nabateusok sokáig voltak gazdagok, és nagyon hosszú idő alatt építették meg a városukat. Ugyanakkor nem babráltak azzal, hogy saját stílust alakítsanak ki, amerre jártak és láttak valamit ügyesen felépítették vagy kifaragták otthon. Egy kisgörög oszlopsoros templom, egy kis római színház, jó sok mezopotámiai és perzsa motívum. Petra olyan, mint a 90-es években épült kertes házas környékek itthon: egy kis alpesi, egy kis mediterrán, egy kis minimal. Nem biztos, hogy ez rossz, inkább mulatságos.
Estére teljesen kipusztultunk. Bent a völgyben minden horribilis összegbe kerül (egy víz, vagy egy kóla 2JD = 2 euro), érdemes a megfelelő mennyiségű vizet magunkkal vinni. Ami komoly fejlemény tavaly-előtthöz képest, hogy vannak mobil vécék, és van egy jobb étterem - szintén nem elhanyagolható költségen - ott, ahol az út indul a Kolostor felé. Egy helyen találtunk csak értelmezhető áron innivalót, egy kávézóban római színházzal szemben.
Este, hogy az előző napi erősen túlárazott vacsorát elkerüljük feltaxiztunk Wadi Musaba. Na ez egy külön opusz. Reggel felmentem kenyeret venni. Van a városban egy automatic bakery. Érdemes megnézni, ráadásul valami frenetikus baklavát készítenek. A szállodában azt mondták, hogy a 1 JD a taxi fel és 1 JD le. Amikor visszaértem ezzel próbálkoztam a taxisnál. Ilyen ronda fesztivált már rég láttam. Annyira pofátlan volt, hogy az valami elképesztő. Gondoltam nem megyek bele abba vitába, hogy mit gondol, mennyit kéne fizetnem, otthagytam a pénzt az ülésen és kiszálltam. Kivágta az ablakon. Majd mikor reggeliztünk visszajött, hogy fizessük ki. Fenyegetőzött, hogy rendőrt hív. Amikor mondtuk, hogy jó akkor legyen a rendőr szitkozódva elment. Halál kellemetlen az agresszív turista pumpolás, ami Jordániára - de különösen Petrára - jellemző.
E reggeli tapasztalatok alapján most előre megegyeztünk a taxira, a nyolcadik el is vitt 1 JD-ért (hozzáteszem gyalog sincs messze, csak nem volt kedvem a nyakamban vinni a gyerekeket). Wadi Musaban beültünk az első étterembe, nagyon alaposan bevacsoráztunk - és csoda - a számla csak az előző napi harmada volt.
Ma reggel kimentünk a minibusy állomásra. A taxis még lelkesen ajánlgatta, hogy inkább elvinne minket 55 JD-ért Ammanba, de nem hagytuk magunkat. A Lonely Planet megint csak 1.5 JD-ről beszélt, végül 5 JD-ért vittek el fejenként. Még azt is felajánlva, hogy ha a gyerekek az ölünkben ülnek, akkor csak két helyet kell fizetni. A buszon szinte csak turisták ültek.
Nagyon szép az út a sivatagon keresztül Ammanba és egy perccel sem tart tovább, mint taxival. Semmi értelme többet fizetni.
Két óra felé értünk Ammanba. A minibusz pályaudvaron persze ránk ugrottak a taxisok. Történt egy kis hirig iöztük, Először nem is értettük, mi lehet az oka, aztán délutánra kiderült: nem tudják olvasni a latin betűket, csak az arab feliratokat,a térképünk pedig angolul van írva. Amelyik előbb jött, annak nem tudtuk elmagyarázni, hogy hová akarunk menni, aki meg el tudta olvasni, az később érkezett. Ő tudta, hogy hová kell menni, ezért a többiek nagyon utálták. Hogy kiszúrjanak vele azt mondták, hogy itt bárki elvisz a a szállodáig 2 JD-ért. Ezt persze csak azért mondták, hogy kicsesszenek a másikkal. A taxi végül 4JD-be került,d e vagy 20 km volt az út. Micsoda üdítő árszint Petra után.
Ammanban a taxi valóban nagyon olcsó, szinte a teljes várost át lehet vágni 3 JD-ért, de normál távolságon soha nem fizettünk többet 1,2 JD-nél. Mindig bekapcsolják a taxiórát, így nincs az a kellemetlen küzdelem minden alkalommal.
Délután bementünk a Belvárosba. Amman nagy móka, egy telivér modern ázsiai város. Nagyon jól éreztük volna magunkat, ha a gyerekek nem dobják le idejekorán a láncot. Zsuzsi visszament velük a szállodába (mivel nem tudják olvasni a latin feliratokat két másik hotel közbeiktatásával) én pedig körbejártam a Belvárost, elmentem a római színházig és felmásztam a citadellára. Klassz túra egy klassz városban.
Holnap irány Jerash, az egyik legjobb állapotban megmaradt római provinciális város.
Karcsika, nagy bátorság volt Zsuzsit elengedni a két gyermekkel egyedül Ammanban.
Nekünk is nagyon tetszett Amman,igazi zsúfolt arab város, bár mi kb. 5-ször eltévedtünk ( az általad is említett térképcirkusz miatt) és ez picit rányomta a bélyegét ottlétünkre.
Szerintem piszkos város, bár kétségkívül volt látnivaló, nekem Petra és Jerash jobban tetszett.
Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!