Vásárlás Nepálban I.
21892 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2011.03.07 - 2011.03.07
Vásárlás Nepálban I. beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Kathmandu
A mai napot kizárólag vásárlással töltöttem, ezért szentelek néhány szót a témakörnek. Mit és hol lehet, érdemes Kathmanduban, szélesebb értelemben Nepálban vásárolni.
Kathmandu turisták lakta része a Thammel városrész. Nem különösebben nagy terület, gyakorlatilag négy párhuzamos utca kb. egy kilométernyi szakasza a klasszikus Thammel. Onnan lehet felismerni, hogy csak a Thammelben vannak aszfalttal úgy, ahogy rendesen leburkolt mellékutcák. A földutak, és a derékig érő buckák kíméletlenül jelzik, ha kisétáltunk a Thammelből. Egyszerűen őrületes városrész. Egyszerre vigalmi negyed, bevásárló terület, itt vannak az európai értelemben is vett kávéházak, sütödék, éttermek, a turistáknak szóló boltok, de a legtöbb olcsó szállás (guest house) is ide koncentrálódik. Egy csomó mindent árulnak a Thammelben, amit Nepál szerte sehol máshol. Kicsit olyan, mintha Little Amsterdam lenne Kathmandun belül. A Thammelből délre sétálva, az óvároson keresztül lehet közvetlenül a korábban már sokat emlegetett Durbar térre sétálni, úgy tíz perc alatt.
Nézzük, hogy mik a legérdekesebbek, és hol lehet beszerezni őket.
Khukri, Nepál nemzeti kincse
----------------------------
Biztos mindenki hallott már a Britt Korona Luca Brazijáról, a rettenthetetlen és utolsó emberig küzdő, félelmet, fáradtságot és kíméletet nem ismerő ghurka hadtestről és híres hírhedt fegyveréről a khukriról. Nepálban minden méretben és minden célra ezt használják, nem csodálkoznék, ha az orvosi szike pengéje is kicsit hajlított lenne. Van balta, vagy sokkal inkább machete méretű, és van svájci bicskányi. Két keresztbe rakott khukri még a címerben is helyet kapott. A khukri tehát kultikus tárgy, mint Párizsban az Eiffel-torony, vagy nálunk az Unicum. Ennek megfelelően a Thammelben nehéz hatvan métert sétálni khukri (sic!) galéria nélkül. Minden méretben, színben, formában tokozással kapható. Az árak nagyjából 5 USD-tól indulnak, és az alku végéig tartanak. Én speciel a leghihetőbbeket Pokharában a Ghurka Emlék Múzeumban láttam. A múzeum szuvenyír osztályán 1300 Rs-be (kb 18 USD-be) került rendszeresített szolgálati fegyvernek mondott kés. A normál khukri kb. 30 cm hosszú, legalább 1 kb, és bőrrel bevont tokja van.
Thankhák
---------
Már volt szó róla, hogy a thangkák vászonra festett képek. Bárhol járunk Nepálban mindenütt vannak thanhka festő műhelyek, iskolák, ahol az elsőre felkészültnek tűnő staff lelkesen tart előadást a festmények spiritulis hátteréről. A baj csak az, hogy kétszer nem hallottam ugyanazt a történetet, még a jelenlegi dalai lama által tervezett kala chakra mandala típusú thankhával kapcsolatban sem, belekérdezésre hatalmas mismásolás van, azaz a felkészültnek látszó staffnak leginkább csak felszínt karcoló fogalma van arról, hogy mit, illetve mit kéne árulniuk. Minden festőiskolában elmondják, hogy hány master painterük van (lama), aki már tizenhúszezer éve ezt csinálja, és as megye leghíresebb festő lamaja, aki már tízszer nyerte meg a nemzetközi thankha festő bajnokságot (nem vicc, ezt adták elő Bakhtapurban egy galériában).
A stílus kialakulásakor és fénykorrá érésekot a thanháknak viszonylag szigorú ikonográfiájuk volt, amit minden festőnek meg kellett tanulnia. Innen van a legendás 15 éves gyakorlati idő, ami a mesterré váláshoz kell. Ha az utcán megállunk egy thankha és/vagy műhely előtt minden alkalommal elmondják, hogy az adott kép csilliáris ideig készült (két év a sláger). Sok esetben ez akár hihető is lehet. Láttam mesternek mondott festőt öt percen túli ideig egy hajszál vékony, alig fél centis vonalat festeni (nem kávészünettel együtt).
Ami nagyon nehezen hihető, hogy ezek a befektetett időt meghaladó mértékben értékes alkotások, valóban van ok a megvásárlásukra. Lehet, hogy ez egy kicst tudatlan/konzervatív nézet, de az ebbéli meggyőződés hiányában nehéz 2-300 USD-t kiadni egy képért. Erősíti ezt a nézetet az is, hogy hány thankhát láttam és milyen módon kezelik őket bent a bótokban (negyven-ötven centis kupacok az asztal szélén, alatt; jajj gróf úr, tessík mán választanyi valami szípet).
A boltok és a kirakatok tele vannak gyerekrajz, jobb indulattal képregény minőségű valamicsodákkal. Ezek ára 1-2 dollárról indul, de szerintem ez is erősen túlárazott. A bolton belül mindig megmutatják a legjobbat, ezek ára iszonyatos alkudás után kiált (másoknak ezt 2000 dollárért adom, de neked, sir, csinálok egy jó árat). És vannak a korrekt szuvenyírek, ezek valószínűleg két-három ezer Ft nagyságrendben elvihetőek (no possible, sir, the master has been workng two monthes on it). És állítólag vannak, de nagyon ritkák azok, amik igazi értéket képviselnek. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezek a.) soha nem újak, b.) vagy ha mégis, soha nem kerülnek az utcára, azonnal a helyi vagy komoly felkészültséggel rendelkező gyűjtőkhöz vándorolnak a festőállványról. Én egyetlen egy helyen láttam utcai galériában olyan thankhát, amiről elhiszem, hogy csak hasonló minőséget képvisel, mint bhaktapuri Nemzeti Galériában lógóak, az ár ki volt rá írva, és kicsit sem akartak alkuba bocsátkozni vele kapcsolatban.
Kashmir és pashmina.
---------------------
Itt ugye sok a hegy, a hegyekben meg a kecske és a juh, tehát isten is gyapjú pulloverek készítésére teremtette a tájat. A kashmir elvileg India Kashmir tartományából származna, a pashmina meg valahonnan máshonnan. Itt kashmirnak hívják azt a gyapjút, ami nagyon (de valami nagyon-nagyon) puha, és pashminának, ami csak simán puha. Gyönyörűséges pullovereket árulnak Thammel szerte, a pashminának tituláltaknak 1500 Rs-től (4500 Ft) felfelé indul a bekiáltási ára (a vége valahol 1000 Rs felé lehet), a kashmirért a legkoszosabb sarki boltban is bemondanak egy olyan összeget, ami a Rodeo Drive-on sem kelten benne kisebbségi komplexust. Ha megoszthatom vásárlási tapasztalataimat, egy nagyon szép barna gombos női pulcsira az eladó szemrebbenés nélkül tett ajánlatot 10.000 Rs-re (30.000 Ft), majd amikor szó nélkül kimentem a boltból a pengőt meghazudtoló devalváción esett át: a következő ajánlat már 4000 Rs-ről szólt, végül 3000-ért landolt a nájlon szatyromban. Mindezt 10 másodpercen belül, és anélkül, hogy megszólaltam volna. Lehet, hogy alkudni is kellett volna?
Szumma szummárum a pulcsikon nagyon is érdemes elgondolkodni.