Utolsó nap: Aqaba és Wadi Rum beszámoló



Utolsó nap: Aqaba és Wadi Rum

16673 megtekintés
karcsika (368) beszámolója
szerkesztés alatt

Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2009.09.27 - 2009.09.28

Hotel Aqaba Gulf 4*, Aqaba, Jordánia



Tegnap nem volt egy erős napunk, gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Csak feküdtünk a medence parton, sétáltunk Aqabán, ettünk egy csomó jó kaját, és lépten-nyomon visszajártunk a piac melletti részre friss narancslevet inni. Áka (három és fél éves) ma azzal lelkendeztetett meg minket, hogy átúszott egy 11 méteres medencét.

Kipróbáltuk a nyilvános strandot Aqaba belvárosában. Nos, nem biztos, hogy ezt feltétlenül erőltetni kell. Inkább taxival lementünk a South Beacre. Kb. 15 km Aqabától, 5 JD-ért vitt el a taxi alku nélkül.

Aqaba belvárosában az Aqaba Gulf Hotelben van a szállásunk. Korrekt 4 csillagos szálloda, kicsi medencével. Mondjuk nincs nagy tolongás, alig van valaki Aqabán mostanság, leszámítva egy magyar charter vendégeit. Nagyon jól főznek és szépen terítenek.

Aqabán akkor lehetett az aranykor, amikor folyamatosan volt charter Budapestről. Az összes fodrász, ékszerboltos, taxis beszél néhány szót magyarul, akárhova megyünk köszönni mindig tud valaki, és lelkesen elmeséli, hogy melyik szállodában dolgozott, amikor tömegével jártak ide a magyarok. A Marina Plaza Hotelben a South Beachen találkoztam egy szálloda managerrel, aki elmesélte, hogy amikor a nagyon sok magyar jött, akkor őt József Attilának hívták, mert az egyik idegenvezető kitalálta, hogy hasonlít József Attilára. Amikor hozta be az utasokat a repülőtérről mindig azt mondta, hogy ha valakinek valami baja van szóljon József Attilának. Persze ezt senki nem értette,de amikor megérkeztek a szállodába mindenki mutogatott, hogy ott van a József Attila. Nagyon nagyon mulatságos volt.

A mai nap igazi klassz utazásos nap volt. Reggel, jó korán (majdnem 10 óra előtt!) elindultunk a Wadi Rumba. Még tegnap megállt mellettünk egy taxi, hogy elvisz minket a Wadi Rumba, vissza is hoz, megteáztat és szervez egy négy órás Jeep szafarit, mindezt 70 JD-ért négyünknek. Megkérdeztük ugyanerről a szállodát, ők 90 JD-t mondtak (1 JD = 1 euro, ha bankban vagy utcai pénzváltónál váltunk,de a szállodában pl. csak 1:0.9 a kurzus). Gondoltuk, ha mi magunknak szervezzük, akkor sokkal olcsóbb lesz.

Kimentünk hát a mini busz pályaudvarra (ahonnan Petrába is mennek a buszok). Mondtuk, hogy mini busszal szeretnénk menni. A helyi unatkozók azt mondták, hogy 10 perc múlva itt a busz. Milyen remek, gondoltuk. A bibi csak az volt, hogy a busz valóban megjött 10 perc múlva, de csak 1 órakor indul Rum faluba. Megint taxi. A helyi lebzselők mondták, hogy a taxi 20 euro lesz. Na ja, Petra is 20 JD volt, csak az számottevően messzebb volt. Petrába menet ott mentünk el a Wadi Rum bejárata mellett. Véres alkudozás, 15 JD lett a dologból. Nem túl jó kilátások, ha vastagon a 70 JD-s taxis csomagajánlat alá akarunk menni.

Nagyon szép a Wadi Rumnak még a bejárata is. A Visitor Center (belépő 1 JD fejenként) van a Bölcsesség Hét Oszlopa elnevezésű képződmény. Állítólag Arábiai Lawrence adta a nevét. Biztos nagyon sütött a nap. Vagy be volt tépve.

A Wadi Rum Jordánia, de állítólag az egész Közel-Kelet legszebb sivatagi tája. Óriási rózsaszín homokkő hegyek között hatalmas sík területek köves, homokos tájakkal. Nagyon szép táj, 45 fok körüli meleg, folyamatos erős szél. Ritka gyönyörű. A Wadi Rumban egy falu van, meg egy néhány beduin sátor. Megint csak állítólag még mindig vannak olyanok, akik kecskepásztorkodásból élnek.

Szóval megvettük a jegyet. Mindjárt ránk ugrott egy beduin férfi, hogy ő tud nekünk programot szervezni. Menjünk el a vele egy térkép mellett megmutatja, hogy mit érdemes megnézni a sivatagban. Már ott tudtuk, hogy ezt nem kellett volna. Bevitt a faluba és leültetett a háza udvarán lévő beduin sátorba. Azt mondta, hogy az apukája a beduinok vezetője itt a faluban. Mutatott is egy képet, ami két éve készült az apukájával és a jordán királlyal. Ugyanott a sátorban lettek lefotózva. Mondta, hogy a király megköszönte az apukájának, hogy kenyeret adott a beduinoknak (nyíltszíni turistafosztogatás, gondolom) és ajándékba hozott egy tevét.

A gyerekeknek azt ígértük, hogy tevegelünk egyet, úgyhogy azt javasolta, hogy menjünk el a Lawerce forrásig tevén, onnan váltsunk terepjáróra és nézzünk meg néhány nevezetes helyet a völgyben (Wadi = völgy). Kérdeztük, hogy ez mennyi. Némi kertelés után, és mivel nekünk is ugyanakkorák a gyerekeink mint neki (három icipici lány és egy icipici fiúcska rohangált az udvaron), szóval csak nekünk 100 JD. No, ezen a pályán nehéz lesz megverni az aqabai taxist. Kétszer elmentünk, végül 60 JD lett az ár tevével és terepjáróval.

A faluban egy kisbótban jó bevásároltunk kenyérből, vízből és cukros üdítőből (ha kezdenek fáradni a gyereke fontos a gyorscukor).

A beudin összeszedett két tevét, hozott egy tető nélküli terepjárót. Felültünk a tevére. mindkettőre egy gyerek és egy felnőtt. A falu határába sem értünk, amire rájöttem, hogy nem férünk el ketten a tevén, hát gondoltam én leszállok. Ha valaki még nem ült tevén annak elmesélem – nekem legalábbis ez volt az első alkalom - hogy a teve először a hátsó lábára áll, utána áll az elsőre. E miatt először nagyon előre dől, majd vissza. Úgyhogy Ákos azonnal meg is ijedt tőle, és nem volt hajlandó visszaülni. Én tehát gyalogoltam a teve mellett, nyakamban Ákossal.

A falu határában elfogy az aszfaltos út, marad a homok. Gyönyörű vad táj, hatalmas területek, csend, forróság. Nagyon nagy élmény. A forrásnál átszálltunk a terepjáróra.

Innen elkapott az attrakciókra épülő turista szórakoztatás gépezete. A táj valami álomszerű, ehhez társul egy olyan fizikai környezet amilyet nem sikerül gyakran megtapasztalni. De a turistáknak ez nem elég (vagy a helyiek nem hiszik el, hogy elég). A recept egyszerű: keress valami amúgy semmi különöset, adj neki nevet, költs hozzá egy béna-bárgyú-átlátszó történetet, és tálald a turistáknak, mint szenzációt. Mindjárt egy ilyennek kezdtük. A homokdűne. Fel kell rá mészni. Én csak a tisztesség miatt fel is másztam,a lábamat szétégette a homok, majd kiköptem a tüdőmet, mire felértem. Igaz láttam gyíkokat is, amiatt megérte a mászás. Szerencsére a gyerekek alapból passzolták a mászás kínálta örömöket. Felmásztam, de nem volt tetején semmi, amiért oda kellett volna menni.

Onnan átmentünk egy kanyonhoz. Egy szúk repedés a hegyben, amin esőzéskor lefolyik a víz hegyről. A kanyon lett volna az attrakció, be is másztunk, ahogy kell. Majdnem 15 métert be lehet menni. Ez igen. Viszont a környéke meseszerű. Meglepően sok állat volt a fal árnyékában. Láttunk gyíkokat, egy meggyszínű, kb. cinke nagyságú madárkát. A korábban megmászott, vagy 30 méter magas homokdomb sötétrózsaszín homokból volt. Itt a kanyonnál történt a jordániai utazásunk legszürreálisabb esete: egy beduin a kanyonnál kis zacskóban homokot akart eladni nekünk. A kanyonnál hihetetlen visszhang van. Nyolc-tízszer pattan vissza a hang, és még vagy három másodperc után is szól. Mi teljesen készen voltunk, olyan jó kedvünk volt, hogy ugrabugráltunk. A gyerekek is teljesen felpörögtek, fel-le rohangáltak a domboldalakra, kiabáltak. Vagy órát voltunk a kanyonnál.

A terepjáróval ez után átvágtunk egy álomszerű hatalmas térségen, beduin sátrakkal, homokdűnékkel, sziklaszirtekkel, majd megérkeztünk A Hídhoz. Ez gyakorlatilag egy lyuk a falon. A beduin mondta, hogy meg lehet mászni. Mi meg mondtuk, hogy mással szórakozzon, menjünk tovább. A következő megálló Lawrence háza volt. No, az a teteje az egésznek. Lawrence háza egy összedőlt kőkupac. A ház előtt ült egy holland pár, velük röhögcséltünk, hogy milyen szépen van bebútorozva.

Viszonylag gyorsan kifogyóban lett a vizünk, és egy idő múlva nem ittam. Meg is lett az eredménye, annyira kiszáradtam három óra alatt, hogy aszottak lettek az ujjaim és sárga a tenyerem. Ki van zárva, hogy a helyiek kibírják az egész napot ramadámkor.

Még megnéztük egy kőfalat barlangi rajzokkal, és egy hatalmasat autóztunk a sivatagban. Majd taxival vissza Aqabára. Nagyon jó nap volt. Aqaba és a Wadi Rum kb. 70 km. A teljes napi program összesen 90 JD lett. A gyerekeket nem kellett sokat altatni, egy perc alatt aludt mind a kettő.

Holnap délután fél ötkor megy a gépünk Sharm el Sheikhről. Fatemmel, az Anubis Travel idegenvezetője Sharmon, SMS-en megbeszéltük, hogy küld értünk egy taxit Tabára, 400 LE-ért. Reggel korán elindulunk, átmegyünk Eilatra, onnan Tabára, és 10-kor vár az autó Egyiptomban.






Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!

Facebook hozzászólások







(20) 884 94 00
Irodáink
Hírlevél feliratkozás
Kedvencek
Családi ár számolás
|[REM_CODE]|