Reggel elindultunk Fethiyeből tovább a tengerparton Kas felé. Kb. 100 km az út, de nagyon sok néznivaló van út közben.
Először Saklikent nevű szurdokba indultunk. Elvileg ez egy fehér márványba vájt szűk völgy lett volna. Meglehetősen visszafogott a kitáblázás, így nem az eredetileg keresett helyet találtuk meg, hanem egy másik hasonló patakvölgyet vízeséssel.
Igencsak mókás helyet találtunk, igaz utólag képeken láttuk, hogy Saklikent sokkal szebb lett volna. A patakvölgy aljára egy lépcsőn lehet lejutni (jó 15-20 méter mély). A helyi gyerekek gumi cipőket adnak bérbe a patakmederben való sétáláshoz, illetve megpróbálnak végigvezetni a néhány száz méterre levő vízeséshez. Én a két gyerekkel indultam el a mederben. Néhol combközépig - nekem, a gyerekeknek inkább csípőig - érő vízben kell végigmenni a köveken ugrálva. Nem nagyon nehéz az út, de különösebben nem is könnyű a séta. Van benne minden, ami kalandos: vízisikló, teknős, sziklafalon oldalazás, kőgörgetegen ugrálás, kidőlt fákon, lelógó indákon kapaszkodás. Ákának sikerült egy helyen úgy beleragadnia az agyagba, hogy nem bírtam kihúzni.
Maga a völgy nagyon szép, tele cseppkövekkel, más ezért önmagában érdemes végigmenni. Már majdnem ott voltunk a vízesésnél, amikor Barbi elesett és jól elvitte a patak. Így viszont már nem volt nehéz beküldeni a vízesés után, amikor végre odaértünk.
Egy 12-15 méter magas, meglehetősen magas vízesés alatt lehet fürdeni. Mint valami egzotikus erdőben játszódó romantikus filmjelenetben.