Hát igen. Megint vissza a szokásos témára. Ha valami van Törökországban,a mitől lebénulok, és nem tudok mozdulni, akkor az a török szőnyegek. Szinte mindegy, hogy gyapjú, pamut, vagy selyem, hogy új, vagy szétkopott régi, hogy modern vagy valami hagyományos dizájn. Szőnyeg, kilim vagy szumak, szintén mindegy a szín (bár ha bordó, akkor egy kicsit jobb) én odavagyok érte. (A szőnyeg csomózással, a kilim szövéssel, a szumak hímzéssel készül.)
Lehet, hogy ez a legerősebb indok, amiért már 20 éve szeretek Törökországba menni.
És szinte mindegyiket szeretném hazavinni, akkor is, ha nincs hová tenni.
Törökországban azonban komolyan vigyázni kell a szőnyeg árusokkal. A korábbi években nem tapasztaltam - vagy csak nem vettem a lelkemre - hogy mindig van valami svindli. Egy láthatóan cm-enként 5x5 csomót tartalmazó szőnyegre rámondták, hogy 10x10 csomót tartalmaz, és amikor mutattam, hogy nem, akkor az árus szemrebbenés nélkül mondta, hogy azért csak a felét látom, mert dupla csomózású. (A dupla csomózás a csomózás típusát jelenti, és nem azt, hogy egy csomót kettőnek kell számolni). Hát bátran a szőnyegekkel, de óvatosan. A szőnyeg igazii öröm!