Punaka, kicsit távolabb beszámoló



Punaka dzong két folyó találkozásánál Punaka dzong Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Rizsföld - akár egy japán kert Punaka, kicsit távolabb A Punaka-völgy a teraszok mögött Punaka, kicsit távolabb Teraszok Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Ajtó kilincs Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Mestergerenda pénisszel. Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb A Punaka dzong hídja A Punaka dzong bejárata Punaka, kicsit távolabb Punaka, kicsit távolabb A dzong belül A dzong belül. A dzong belül. A dzong belül. A dzong belül. A dzong belül.

Punaka, kicsit távolabb

15770 megtekintés
karcsika (368) beszámolója
szerkesztés alatt

Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2012.04.04 - 2012.04.04





Punaka egészen 1954-ig Bhután fővárosa volt. Bhután akkor nyilván egy nagyon kicsi, nagyon fejletlen ország volt, minimális, a 17. századból örökölt infrastruktúrával. Az eredeti város sem lehetett valami hatalmas, ráadásul az előljárók szemét szúrta, hogy túl közel van Bhután legszebb dzongjához, ezért Punaka várost a 80'-as években3 kilométerrel lejjebb költöztették a folyó mentén, létrehozva valamit, amit valószínűleg hamarosan a várostervezés egyik örökéletre kerülendő példájaként fognak emlegetni.

De Punakába nem a város miatt jöttünk, hanem a dzongért, amit egybehangzóan Bhután legimpresszívjeként írnak le. 1954-ig a király székhelye is volt, de a mai napig télen itt van a főapát és hivatala, csak nyárra költözik át az egyházi vezetés a húvösebb Thimphuba. Most még a téli időszámítás van, mintegy háromszáz szerzetes él és (... nem tudom mit csinál még) a dzongban.

A napot nem a dzongban kezdtük, hanem egy kis városon kívüli programmal. Punakából származik a mostani király anyukája (anyakirálynő), aki vicces módon a három testvérével együtt volt az előző, a negyedik király felesége. Az anyakirálynő apukája fontos nobilitás Punakában, egy csomó mindent tulajdonolnak, szponzorálnak a városban. Az anyakirálynőnek van egy templom-sztúpája a várostól 14 kilométerre északra a folyó mentén. Egy hegyre kell felmászni a sztúpához. Punaka csak 1200 méteren van, meglepően meg sem kottyant a 300 méter körüli szintkülönbség, amibe néhány napja Thimpuban még belepusztultam. A sztúpa valamikor 2008-ban épült, nem igazán értettem, hogy miiért kellett ide eljönni, hacsak azért nem, mert nagyon nincs mást megnézni, és el kell ütni valamivel a nap dzonglátogatás után fennmaradó részét. Az egyetlen, amire jó volt, hogy a hegy és a sztúpa tetejéről remek kilátás van a Punaka völgyre.

Punaka viszonylag alacsonyan felszik, kifejezetten meleg, szubtrópusi a klímája, kétszer beérik a rizs, azok a növények nőnek vadom, amiket jellemzően otthon a lakásban cserépben tartunk. A völgy alsó részén szinte végig teraszos fölművelés folyik. És a teraszok nyilván fantasztikusak madártávlatból.

Lefelé jövet először történt meg, hogy minimálisan emberi élményben volt részünk. A hegyoldalban láttam egy nagy fát, amin rengeteg nagy, élénk piros virág volt, még a lombjai nem nyíltak ki, és töménytelen madár legelészett rajta. Mivel nem sok igazi fa van, ami nagy méretú, színes virágot hoz (én eddig csak magnóliákat, akácokat és a nálunk is sok helyen nyíó lila virágú császárfát ismertem), kértem az idegenvezetőt, hogy menjünk nézzük meg. A fa egy újonnan épült, még befejezetlen ház udvarán állt, aminek éppen a felszetelésére készültek. A tulaj nagyon sajnálkozott, hogy nincs mivel megkínálnia, és utána részletesen elmesélt mindent: mit miért építettek, miért bontották le a régi házat, mi hol lesz, mi nincs kész, hol lesznek a bútorok, stb.

Amikor leértünk a kocsihoz vettem észre, hogy a hegy tetején hagytam a kabátomat, úgyhogy lehetett visszamászni érte.

Második programpont a valóban impozáns dzong volt. Korábban volt róla szó többször, de leírom újra, hogy ne kelljen visszalapozni, hogy a dzongok rendszerét Bhután egyesítóje építtette 1627 és 1645 között. A Punaka dzong volt a negyedik a sorban. A dzongok erődítmények, a világi és egy épületen belül az egyházi vezetés székhelyei voltan, és vannak a mai napig. A dzongokat stratégiai helyre építették, védik a dzongok közei városokat, kontroll alatt tartjáka völgyet és a rajta folytatott kereskedelmet. A dzong egyik végében foglal helyet a helyi önkormányzat (Thimpu esetében az állami ezetés, azon belül is a király és hivatala), a másik felében kolostor, templom és az apáti hivatal van. (A világi és az egyházi vezetés azonos hatalomal rendelkezik Bhutánban, a királlyal azonos hatalmat visel a főapát.)

A punakai dzong fekvése kiemelkedően szép, Bhután Anya és Apa folyójának találkozásában épült. Egyszer sem sikerült bevenni. Az évszázadok alatt csak a földrengések és az áradások tettek benne kárt. Utoljára 1994-ben mosta el javarészét az áradás.

Az áradások állandó és jelentős veszélyt jelentenek egész Bhutánban. Tavasszal a hóolvadáskor a jég gyakran torlaszolja el a folyómedreket, hatalmas tavakat hozva létre. Aztán a víz emelkedésével a jéggát egyszer csak átszakad, millió köbméterekben mérhető vízmennyiség indul el több kilóméter magasról és végigpusztít mindent, amit az útjába kerül. Ház méretű köveket görget le a repülőgép sebességével rohanó, sok tíz méter magas árhullán. Az 1994-es áradás egy több, mint négyezet méteren, Punakától hét napi járásra keletkezett tóból indult el, és követ kövön nem hagyott a Punaka-völgyben. Bhutánban tavasszal az áradások megelőzése elsődleges, de szinte lehetetlen feladat, mert iszonyú hosszú, bejárhatatlan tájon kell figyelni a jégtorlaszok kialakulását, és még időben megkezdeni az elhárítást.

Punaka nagyon fontos szerepet játszott, játszik Bhután életében. Punakában volt ugye a főváros, itt koronázták meg az első négy királyt, az jelenlegi ötödik király is egy titkos beavatások esett át a dzongban, mielőtt a hivatalos koronázására került volna sor Thimpuban, valamint itt volt a királyi esküvő is tavaly ősszel, 2011-ben. A dzong nagyszerűsűgűnek leírását a képekre hagyom.

Jártunk ma még egy női kolostor iskolában is, ami újonnan épült az anyakirálynő apjának jóvoltából, de a nap fénypontja számomra csak ez után jött. A Wangdue Phodrang (Wangdue a település, phodrang palotát jelent) felújításán jártunk. Az idegenvezető nem nagyon akart menni, de két nappal korábban volt köztünk egy kis erőfitogtatás, hogy kinek a szava számít jobban a kettőnk viszonyában, amiből akkor én kerültem ki győztesen, úgyhogy mivel én nem találtam okot, hogy miért kéne távol maradni, mnetünk. És vastagon megérte a kb. háromnrgyed órás utat. A dzong (mert persze ez is egy dzong) a folyó felett egy sziklaormon épült. Nagyon rossz állapotba került a sorozatos földrengések hatására, most indiai pénzből felújítják. Hatalmas építkezés folyik, rengeteg munkással. Hihetetlen, de ténylegesen minden kézzel készül. Egyetlen gép egyszalagsőrész, amivel ledurvázzák a rönköket, a pontos méretre alakítás szekercével, a simítás kézi gyaluval, a faragás vésővel készül. Hogy a mennyiség érzékelhető legyen, az előkészítő terület jó fél focipályányi lehet.

Butánban a templomokban sehol nem lehet fényképezni. Talán épp tegnap nyavalyogtam az idegenvezetőnek, hogy semmire nem fogok emlékezni, mert monjuk Guru Rimpocse nyolc manifesztációja közüé csak ettőt tudok fénylépek nélkül felidézni. Éssok száz egyéb történet is van,amiről jó lenne mesélni, fényképek nélkül kár is belevágni. Erre ma Wangdue-ban a teljesen romos templomban mód nyílt lefényképezni egy csomó szentélyben található festményt. A gájdelőször nemakarta engedni, de aztán meggyőztem, a végén még ő tartotta a takarást, amíg én fényképeztem.






Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!

Facebook hozzászólások







(20) 884 94 00
Irodáink
Hírlevél feliratkozás
Kedvencek
Családi ár számolás
|[REM_CODE]|