Bodnath-ból gyalog mentünk át Pashupatinath-ba, Nepál legszentebb hindu templomába. Kb. másfél kilóméteres lehet az út, ami nem lenne külnösebben megterhelő, de keresztül vezet egy kegyetlen nyomortelepen. Nepál amúgy is nagyon szemetes (palackok, műanyag zacskók, papír és egyéb szemét van mindenütt), de ez a rész leginkább egy szeméttelepre emlékeztetett. Ami viszont érdekes volt az úton, hogy láttunk egy csomó kézművest dolgozni az út melletti műhelyekben. Láttunk szőnyegszövőket, fafaragót (maszkokat késztettek), kőfaragókat (palából faragott a mandalákat), és a legjobb, olajmécses készítőket. Lemezbők kiszabták és domborították az elemeket, majd szintén domborítással (repousé) mintákkal borították be. Nagyon finom és részletes munka földön ülve, nem emberi környezetben.
20 perc alatt érhettünk el Bodnath-ból Pashupatinath-ba. A templomot hátulról megközelítve. Itt legkeményebb eddig a belépő díj, a szokásos 200-300 rúpia helyett itt 500 Rs-t kell leszurkolni (kb. 1500 Ft). A napokban lesz az egyk legfontosabb Hindu ünnep, Shiva születésnapja, a Shivaratri. Ezért különösen színes a hely, Nepál és India minden részéről érkeznek sadhus-ok (szent emberek), színesbe öltözve, illetve a nepáliak is kiöltöznek az alkalomra.
Mivel mi hátulról közelítettük meg a helyet egy hegyet megmászva a folyópartok a halottégetési helyhez érkeztünk. A Bagmati folyó elcsordogál - most, csak csordogál, mert száraz időszak van - Kathamandu mellett, és mire Pashupatinath-hoz ér hihetetlenül mocskos lesz, tele műanyag szeméttel. Ennek ellenére a folyó legalább olyan szentnek számít, mint a Gangesz, a nepáli hinduk mind itt szeretnék befejezni földi pályfutásukat. Amikor mi odaértünk négy máglya égett, és egy máglya elő volt késztve a holttest fogadására. A máglya leégése után a hamvakat a folyóba seprik. Azt hittem, hogy sokkal megrázóbb lesz az lmény, igazából nem érintett meg különösebben, nem jobban, mint amikor itthon egy idegen - nem családtag - temetési menetét látjuk.
A temlom most nagyon tele volt, készülve az ünnepre, a szent emberek letábroztak minden elérhető szabad helyre, és a messziről jött családok is a templomon belül tűntek letáborozni.
Sajnos nem hinduk nem mehetnek be a fő templomba. Amit kívülről lehet látni, az Shiva hatalmas tehenének arannyal borított szobra, és az Ezüst kapu. Egy ezüst kapu. Van egy terasz, ahonnan be lehet kukucskáni a szentély udvarára, onnan sikerült néhány képet csinálni.