A tavalyi nepáli utazás több, mint fantasztikusra sikerült, már ott kinéztem Bhutánt, mint a következő úti célt. Hazaérkezés után megvettem a fellelhető szinte összes (értsd kettő) úti könyvet Bhutánról, de magát az út tervezését csak karácsony előtt kezdtem el - mert akkor úgyis van idő -, miután lekéstem a főszezonnak számító novemberről.
Mit lehet tudni Bhutánról:
- a világ egyik legelzártabb országa, ahol TV is csak 1999 óta van;
- Bhután e miatt egy igazi időkapszula, ahol a modernizációnál fontosabb a hagyomány és az össznépi boldogság;
- hihetetlen természeti környezetben fekszik a Himalája és a Bengáli síkság között;
- évszázadok óta fontos kereskedelmi utakat szolgált ki, azért gazdag volt, ami együtt jár a kultúra fejlődésével, ránk nézve pedig hihetetlen kulturális örökséggel.
- az egyetlen olyan ország, ahol a nem kevéssé misztikus tibeti buddhizmus az államvallás;
- és mindezek okán misztikus és nagyon hívogató úti cél.
Bhutánba nem lehet csak úgy oda menni, és nem lehet teljes szabadsággal utazni. Keresni kell egy utazás szervezőt, aki felelős lesz értünk, meg kell vele egyezni a programban, neki kell átutalni a belépési illetéket, és ennek birtokában ő szervez meg mindent, biztosítja a kötelező idegenvezetőt és sofőrt, foglal szállást, és amikor ez mind megvan szerez vízumot, szigorúan az adott időbeosztásra és útvonalra.
A bhutáni utazás árnyoldalai is ebből fakadnak: nincs korlátlan szabadság és nagyon drágán mérik a beutazási illetéket. Igaz, hogy ez teljesen all inclusive: benne van az étel, ital, szállás, idegenvezető, bérelt autó sofőrrel (igaz ebből három alapból nem kéne, a többi sem biztos, hogy úgy).
12 napra megyek Bhutánba, két éjszakás nepáli megállóval.
A DrukAir járataira a nemzetközi foglalási rendszereken keresztül az utazási irodák sem tudnak helyet foglalni; Bhután nemzeti légi társasága, mint Bhután maga egy külön bolygón foglal helyet. Látszólag van internet oldala, ahol szabad helyeket lehet ellenőrizni és foglalni, valójában a fizetéskor elakadt a folyamat, még a kártyámról levette a pénzt, de a foglalás már nem történt meg. Izibe kerestem is egy helyi kapcsolatot az utazás szervező személyében, és őt piszkáltam, hogy csináljon valamit. Nem sikerült. Kisit ideges voltam, mert a helyek csak fogytak, Katmanduig sem mertem befoglalni a jegyeket, nehogy koppanás legyen, és a Budapest - Katmandu jegyek is egyre drágábbak lettek, ahogy telt az idő.
Végül ezer meg nem válaszolt, az ügyfélszolgálatra küldött levél után egy fórumban találtam egy levélcímet, amit a kártyás fizetések reklamációjára tartanak fent és még válaszolnak is rá. Úgy két hétig tartott, mire síre kerültek a dolgok, viszont addigra a Budapest-Katmandu jegy 20.000 Ft-tal többe került. Ráadásul két nappal azután, hogy mindent rendbe sikerült rakni törölték az utazás Isztambul . Új Delhi szakaszára a járatot, ezért egy nappal korábban kell indulni. (Budapest - Isztambul - Új Delhi - Katmandu- Paro útvonalon utazom.)
Az utazás időpontjának kitűzésekor a legfontosabb az volt, hogyha már olyankor megyek, amikor várhatóan egy darabot sem látok a Himalájábóla borult idő miatt, és rengeteg esik majd és hideg (4-8 fok) lesz, legalább a nevezetes tavaszi ünnepségek közül néhányan, de legalább a Paro Tsechu-n részt vehessek.
Az utazás hossza a "mindent látni akarok" és a naponta fizetendő belépési illeték fájdalomküszöbön túli kulminálódása összecsapásából alakult kompromisszumos 12 napra.
A továbbiak már könnyen mentek: át kellett utalni a belépési illeték alig észrevehető összegét és vízumhoz útlevél fényképet kellett küldeni. Mindezek teljesítése után a túraszervezőtől már csak egy levél jött, hogy lelkesen várnak március 29-én a paroi repülőtéren.