Reggel 7-kor indultunk el a szállodából. Az útvonal: Bumtang, Trongsa, mad irány dél. Trongsából kb. 300 km az út.
Trongsában megálltunk dzongot nézni, és elámultunk-bámultunk, hogy milyen hatalmas a kőomlás, ami eltűntette az utat. Nagy butusság lett volna abban bízni, hogy át tudunk mászni a hegyszakadás túlfelére.
A terepjáró feltöltve 180 liter üzemanyaggal, hideg ebéd a csomagtartóban, és utazunk. Hatalmas érintetlen erdőségeken megyünk keresztül, az út sokszor csak a kőfalba vágott terasz. Se korlát a szakadák felől, se aszfalt sokszor, se tábla. A söfőr rendszeresen kérdezi az utat (sokszor percekig kell várni mire valaki útba igazít). Le föl megyünk a domboldalakon, állandóan változika növényzet, mint idefelé. Most éppen örökzölt esőerdőben járunk, de volt már rododendron erdő (magasabbam), hatalmas magnóliások, sőt egy páfrányerdős részen is jártunk. Nagyjából egy óra felé volt, hogy szembe jött egy terepjáró turistákkal. Ezek szerint simán körbe lehet menni.
---
Szép és hosszú út volt, keresztül hatalmas rerdőkön. Aztán egyszercsak leértünk a síkságra (egyik pillanatróla másikra) és megérkeztünk Gelephuba, az India felé a határvárosba. Ahol vége vana hegynek vége va Bhutánnak is (az angolok úgy határozták meg állítólag a határt, hogy ameddig a kő gurul). Itt Gelephuban vannak többenis, akik Thimphu felől (az ellenkező irányból) jönnek.