Reggel még lett volna lehetőség madárlesre, de azt elaludtuk.
Az előzetes tervem az volt, hogy a Chitwan Nemzteti Park után már egyedül visszamegyek Kathmanduba, egy hét alatt bejárom Karhmandut és környkét, utána elmegyek az onnak 200 km-re lévő Pokharába, és ha lesz még idő, akkor Limbinibe, Buddha szülővárosába is.
A csoport reggel Pokharába indul tés elvittek a Pokharát Kathmanduval összekötő országútra. Pont félúton volt az ebéd, közel az út egyik fő látnivalójához a Matakamana templomhoz. Ezért egy picit változtattam, először megnézem a templomot, utána elmegyek Bandipurba, és onnan vissza Kathmanduba.
A Manakamana temlom valahol nagyon magasan van a helyek között, Nepál középső egyik legjelentősebb temploma. A templomhoz egy függővasút vezet, nem találtam pontos adatot, hogy milyen magasra, de legalább ezerr méter szintkülönbséget hidal át. (A felvonó díja 15 USD küldöldieknek.) A templomot Baghwatiistennek szentelték, aki igen nagy hatalmát véráldozat ellenében bocsátja a fohászkodók rendelkezésére. A vérádozat kecske és kakasok képébenérkezik a templomhoz, a függővasútnak külön kocsija vana kecskék szállítására. A temlomban fiúgyermeket szokás kérni; rengeteg gyermek nélküli, vagy kislánnyal érkező fiatal párt láttam.
A templom meglepően kicsi, kívülről kb.6 méter oldalhosszú négyzet az alaprajza, és olyan 10-12 méter magas, két szintes pagoda alakú alakú töröny. Mint nem hindut nem engedtek volna be a szentélybe, de nem is valósznű, hogy végigálltam volna a sok száz méteres sort. Kívül olajmécssek és átdozati tüzek (kókusszal, rizzsel, egyéb magvakkal, ételekkel) égtek.
Az állat-áldozatra a templom mögötti udvaron került sor, egymás után fejezték le a kakasokat és kecskéket. Az állatok levágására a hagyományos nepáli görbe kést a kukrit használták. Most már értem, hogy mitől lett olyan legendás fegyver a ghurkák görbe fegyvere. A papok (?) egyetlen mozdulattal vágták le a kecskék fejét, minden különösebb szertartásoskodás nélkül. Miután az állatok kivéreztek egy műanayag zsákba tették őket és visszaadták az áldozatot bemutatónak.
Egy mellékutcábankicsit lejjebb találtam egy helyet, ahol a feláldozott állatokat, mint arról a kifüggesztett árlista is tanuskodott, díjazás ellenében megtisztították.
A temlomból lejőve egy Pokharába tartó minibuszra szálltam, és egy átszállással érkeztem sötétedés előtt Bandipurba. Sikerült viszonlag elfogadható szállást találni, mintegy 3,5 USD-ért. Amint elfoglaltam a szobát kitört az áramszünet. Mivel nagyon nemvolt mit csinálni a korom sötét városban korán lefeküdtem.