Hajózás a Dalyan folyón
15523 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2011.08.24 - 2011.08.24
Hotel Rainsberghof 3*, Klippitztörl, Ausztria, Síterepek Ausztriában, Síterepek Karintiában
Hajózás a Dalyan folyón beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Hotel Rainsberghof 3*, Klippitztörl, Ausztria, Síterepek Ausztriában, Síterepek Karintiában
Reggel nekivágtunk a környék egyik leginkább ajánlgatott programjának, egész napos hajózásnak a Dalyan folyón. Az úti könyv és kedvenc szálloda igazgatónőnk egyaránt melegen ajánlgatta a programot, a igazgatónő még ennél is tovább ment, adott egy nevet és egy címet, akivel nagy biztonsággal jó programban lehet részünk.
Dalyan egy kicsi város Fethiyétől 40-50 km-re. Igazi kis mindent egyben ékszerdobozka. Nem túl hosszú út után érkeztünk meg reggel 10 felé, éppen a legjobb időben. Az igazgatónő ajánló levelet írt a hajóutakat szervező és értékesítő barátjának, és tartottunk tőle, hogy fel is hívta. Ebben a konstellációban egy igazi turista csapda körvonalazódik, de nem akartunk senkit megbántani, ezért Dalyan központjában megkerestük az utazási irodát és a barátot. Mint kiderült nagyon is jól tettük.
Dalyan városon keresztül folyik a Dalyan folyó,a folyó partján pedig százával állnak a kirándulóhajók. Rengetegféle kirándulás van a környék nevezetes helyeire: vannak beack-ek, líkiai sírok, fürdő, tó, folyódelta, elmerült ókori város. Mi egy egész napos kirándulást választottunk, meghökkentő, ebéddel együtt 25 TL/fő (kb. 2600 Ft) áron (csak a felnőtteknek kell fizetni).
A program a városból is látható, a sziklafalba faragott líkiai sírokkal kezdődik. A líkiaiak a Kr. e. 3. századtól éltek a környéken, igazán gazdaggá és nevezetessé azzal tették magukat, hogy Kr.e. 168 körül a 23 legnagyobb város államszövetséget kötött egymással kereskedelemre, gazdasági erőforrások megosztására és védelemre. Nagyon sikeres szövetség volt, a török tengerpart nagyjából Fethyétől Antalyáig terjedő szakasza a líkiai ligához tartozott, a legtöbb antik várost a líkiaiak alapították, és a későbbiekben lettek római majd bizánci települések. A líkiaik leglátványosabb emlékei a sírok. Kétfélével lehet találkozni mindenütt (pl. Fethiyében az Ölü Denizbe vezető út közepén), hatalmas faragott kő szarkofágok és a Dalyanban is található, a sziklafalba vésett, templom homlokzathoz hasonló sírok.
A hajónkon szinte csak törökök voltak, a törökök között is népszerű nagyon a dalyani hajózás. A folyó partján rengeteg szálloda van, az igazi utazós típusból: kicsi házakkal, nagy kertekkel.
A hajóút először a sírok megtekintésével kezdődik. Ez után jó negyven perces hajózás következett a Dalyan deltatorkolatában az Istuzu beach-re. Az Istuzu beach-et teknős partként emlegetik a turistáknak, lévén, hogy a hosszú homokos parton május június során ezerszámra jönnek tojást rakni a teknősök.
Az Istuzu beach egy nagyon hosszú (kb. 5 km), a Dalyan deltáját lezáró félsziget (lagúna). Max. 80 méter széles, finom sárga homokból. A tenger előtte lassan mélyül, és alig hullámzik. A hajókikötőhöz közel rengetegen lettek 2 órára, de 500 méterrel lejjebb a kutya sem volt, lényegében egyedül voltunk. Olyan nagyon szép, ahogy ezekhez hasonlót eddig csak nagyon messze láttam.
Két óra Istuzu után visszahajóztunk Dalyanba ebédelni, ebéd után pedig elmentünk a helyi nevezetességek valószínűleg legnépszerűbbjéhez, az iszapfürdőhöz. Az iszapfürdőben van szürke iszap, amivel be lehet kenni magunkat, lehet ülni a szürke iszapban, meg a forró vizes medencében. Mindezt remekül kiépítve, megszervezve, rendbe téve. Nagyon szórakoztató, klassz hely volt. Egyébként az az egyetlen hely a környéken, ahol oroszokkal is lehetett találkozni.
A program befejezéseként felhajóztunk egy tóhoz. Amíg a kapitány az amerikai nőket fűzte, addig engedte, hogy az öt éves Ákos vezesse a hajót vagy 4 kilométert. Áka semmit nem látott ki a kormányos fülkéből, ezért ki-kiszaladgált a hídról, hogy kinézzen. A legviccesebb, hogy a törökök egy percet nem pánikoltak, vagy reklamáltak, hogy egy alig egy méteres gyerek vezeti a hajót.
Este 6 felé lett vége a program első részének. A díjban benne volt még egy kirándulás egy líkiai város romjaihoz, de a gyerekeknek egy kicsit már így is sok volt, ezen nem vettünk részt. Nagyon-nagyon jó program volt. Ha valaki erre jár nagyot veszít, ha kihagyja.
Este bementünk Fethiyébe, és még egy csodában volt részünk. Elvetődtünk a halpiacra. Az tűnt fel, hogy a halpiac külső falán éttermeket hirdettek. A halpiac este 9-kor nyitva volt, sőt dugig tele.
A halpiac szokásos rendeltetése, hogy ott halat lehet venni. Ez itt is megvan, azonban a megvásárolt halat a halpiac éttermeiben azonnal el is készítik, potom fejenként 6 TL (660 Ft) áron. Csak a felnőttek fizetnek, és az árban az elkészítésen túl benne foglaltatik egy adag saláta és pirítós kenyér. Frenetikus élmény.
Kicsit tanácstalanok voltunk, hogy mit és mennyit vegyünk. Az étterem egy pincére odaállt mellénk, segített vásárolni. A rákot és polipokat a halas egy zacskóba tette, és odaadta a pincérnek. Innentől minden ment a maga útján közreműködésünk nélkül, és a remekbe szabott fogásként landolt az asztalon alig negyedórával később. Tilos kihagyni, van rá mód még visszajövünk ide. A vacsora igazi korona volt a remekbe szabott napra.