Minden évnek megvannak a gumimacskái. 2007-ben minden a gyártási minőségről, műszaki megoldásokról szólt. Rengeteg standon voltak szétszedett szerkezetek részletesen elmagyarázva a gyártás folyamatát. Hidak marását, szerkezeti elemek kivágásáról, finomításáról, a számlapok készítéséről, festésének kifinomult mesterségéről szóltak bemutató filmek. 2008-ban mindenre ráborult az innováció. Mint kiderült még a csatnyelv ívének "megalkotásában" is kazalnyi mérnök számolatlan álmatlan éjszakája szunnyad (hogy maradjak a képzavaroknál).
2011-re a személyre szabás a márketing legfőbb mondanivalója. A válság úgy látszik hirtelen rádöbbentett, hogy valami pluszt is kell adni a tömeggyártásban készül, nem különösebben kifinomult cuccok mellé, hogy a vásárló meg tudja magyarázni magának - és a feleségének - az euróban is ötjegyű árcédulákat. Hát megint egy évezredes hagyományt sikerült kiásni a romok alól: a festett számlapokat és a vésett szerkezeteket. A Blancpain, Jaquet Droz standjain élő bemutatóban lehetett részünk (kevés izgalmasabb dolog van, mint egy miniatűrt festő fehér köpenyes fickó, aki kb. négy percig mossa az ecsetet miután három percig festéket kevert és négy másodpercig festett), a Breguet-nél és sok más standon filmekkel adták a tudtunkra, hogy nem számít eléggé embernek az, aki nem festet egy csinkvecsento tájképet az órájára úgy ötvenezer euroért cserébe. Amúgy őszintén imádom a feltett számlapokat, de nyilván van az a mennyiség, amit már nehéz feldolgozni.