Durbar Square - Kathmandu közepe
25723 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2011.02.27 - 2011.02.27
Kathmandu, Nepál
Durbar Square - Kathmandu közepe beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Kathmandu, Nepál
Kathmanduban amennyire meleg van nap közben, annyira hideg tud lenni reggel és éjszaka. Tegnap a vacsorához már nagykabátot kellett venni (napközben bőven sok a poló is). Emiatt nem indultam el túl korán reggel, hogy ne kelljen sok ruhát cipelni magammal egész nap.
A Thammel városrésztől, ahol a szálloda van maximum 1km lehet a Durbar Square, Kathmandu egyik fő látványossága. A durbar palotát jelent, és nem meglepő módon úgy kb. száz évvel ezelőttig itt volt a nepáli királyok palotája. A palota teret valamikor a VIII-IX. század környékén kezdték el építeni, de a XVII. században teljes átépítésre került. A tér valójában a valamikori királyi palotát három oldalról körbevevő három tér összessége, a téren 37 teplommal.
Saját magam csak kevés helyen tapasztaltam hasonló finomságú építészetet, talán csak Angkor Wat és a pekingi Tiltott város ilyen mértékben hihetetlenül részletgazdag, finom és kimunkált. Beszéljenek a képek.
Reggel 10-től este 6-ig téren és a palotában (Hanuman Dhoka) voltam.
A palota déli oldalán valamikor a királyi elefántok kiképzési és felvonulási tere volt, most szuvenyírárusok asztalai vannak. A szuvenyírárusok kint a téren csupa hasonló vacakot, hamisítványt, rossz minőségű tömegbóvlit árulnak, de hamar kiderül, hogy mindegyiknek van valami boltja kicsit hátrébb. Vagy négy ilyenben jártam úgy két és fél óra alatt, és elképesztő, hogy micsoda antik mekka lapul meg háttérben. Rengeteg tibeti és nepáli régiség fillérekért.
Nepál egyik nagy problémája, hogy amit csak lehet ellopnak a kolostorokból, terekről, templomokból, és az ellopott tárgyak igen hamar a valahol külföldön lesznek egy gyűjtemény ékei. Tibet és Nepál a Kína és India, távolabb az európai kereskedelem miatt évszázadokon át nagyon gazdag volt, viszonylag szegényebb családok kezében is jelentős műtárgyak gyűl(het)tek össze. A mostani nagyfokú szegénységben rövid úton kiutat jelent egy régi tárgy gyors eladása. Láttam lapis lazuri Buddha szobrokat 50 USD körül, jade rizspálinkás csészéket, hindu isten és Buddha szobrokat.
A legérdekesebb tárgyak: tankák, üveg szerű, hosszúkás gyöngyök (a régi darabok sokezer eurós áron is cserélnek gazdát a világ fejlettebb részén), könyvek, maszkok, tibeti szokrok, kések.
Jó másfél órát töltöttem thangka boltokban. A thangkák vászonra festett buddhista világképet elmesélő festmények. Egyik típusuk a jobban ismert mandalá, (mandala kört jelent, a kör lehet körforgás, mint fogalom, de lehet kör alakú ábrázolás is). Több féle technikával készülnek. A legyakoribbak a Buddha életéről szólóak, az említett mandakák, vagy egyszerűen a tan kerekét, Buddhát ábrázoló, buddhista világegyetemet bemutató képek. A kidolgozás finomságának függvényében az áruk néhány tíztől sokezer dollárig terjed, és persze számít a pedigré (szerzetes készített, vagy egy sima festő, ne adj isten festőtanonc, esetleg több festő kalákában) és a kor is. Egy igazán szépen megfesteett 50x70 cm-es tanka elkészítése akár két-három évig is tarthat, egy gyengébb minőségűt néhány nap alatt összedob egy gyakorlott festő. Az egyik festőiskolában azt mondták, hogy náluk látható darabot tíz és negyven nap közötti idő alatt készülnek 30x30 cm méretben.
Nyilván nehezen ellenőrihető, de a jobb boltokban állítólag simán felbukkanhatnak XIX. századi tankák is. Kicsit úgy tűnik, hogy egy gyenge minőségű, és egy igazán mesteri munka közötti különbség egy kis odafigyelésel könnyen megállapítható, a nehéz természetesen az igazi érték megértése, és és az apró nyüanszok számításba vétele.