Ti sztességgel megdolgoztam azért, hogy most itt lehessek. Március26-án indultam Budapestről, a késés miatt 5 órára rövidült Isztambuli, és szintén késés miatt 5 órára hízott Új delhi átszállás és összesen 11 óra levegőben töltött idő után érkeztem Katmanduba, helyi idő szerint délelőtt 11 óra körül. A gépen kétszer egy órát tudtam aludni,Katmanduban már komoly kihívást jelentett a vízum igénylő kitöltése.
Amikor Katmanduba értem a taxival az alvatlanság feloldódott, átvette a helyét, hogy most két majdnem teljes napot itt lehetek. Mára csak vásárlást és sétálást terveztem, meg hogy végig járom azokat a boltosokat, akikkel tavaly összebarátkoztam, holnap irány a Patan Múzeum és Bodnath az óriás sztúpa.
Ami azonnal szembetűnő Katmanduban, hogy a tavaly márciusihoz képest rengeteg turista, utazó van. Az európaiak gyakorlatilag hömpölyögnek az utcákon. Nagyon jó idő volt, napközben igazi nyár, bár estére kicsit csípőssé vált. Ugyanott szálltam meg a Thammelben, Katmandu leginkább turistás, vigalmi, bevásárló negyedében, mint tavaly. A szállodás fiú mondta, hogy most ez a főszezon: jó idő van, de nincs az iszonyatos hőség. (Tavaly március elején érkeztem, akkor még masszívan télikabátos-bakancsos idővolt, amikor két héttel elutaztam, akkor már sarura és rövid nadrágra volt inkább szükség.)
Jó turistához méltóan vásároltam, sétáltam, végiglátogattam azokat a boltosokat, akikkel tavaly találkoztam. Illetve sok helyen csak a boltokat: a legtöbb bolt ugyanott van, ugyanazt árulja, csak éppen a benne dolgozók mások. És ami vicces, hogy megtalálom ugyanazokat a tárgyakat sorra, mint tavaly, ugyanazon az áron, most sem engednek belőle. Vagy Nepálban nem piac határozza meg az árat, hanem az eladó és évtizedeket vár, hogy legyen egy palimadár, aki vásárol, vagy az összes igazinak mondott tárgy hamisítvány, van belőle egy csomó és hébe-hóba tényleg találnak valakit, akire rá lehet sózni.