Bhaktapur, a harmadik város
26866 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2011.03.02 - 2011.03.02
Nepál
Bhaktapur, a harmadik város beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Nepál
Ma reggel megvettem a repülőjegyeket Pokharába és vissza, összecsomagoltam a hátizsákomat és irány Bhaktapur.
Bakthapur egy órára van busszal Kathmandutól, de csak azért, mert a menetidő java része utasvadászattal telik el, jó ázsiai szokás szerint csak akkor indulunk,amikor megfelelő számú fizetővendég ül a járgányon.
Ma van a már többször emlegetett Shivratri, Shiva születésnapja. Ezért teljes szabadnap van: nincs iskola, munka. És micsoda csoda Kathmandu utcáiról eltűnt a forgalom, sehol egy dudálás, dugó, feloldódott a káosz. Mint a kés a vajban, úgy hatolunk át a városon.
Bakthapur belépője kemény 15 USD (1100 Rs.)
Bakthapurnak is van Durbar (palota) tere. Éppen oda érkezem meg. Megint csak felemelő érzés. Gyönyörű állapotban megmaradt templomcsoport van a valamikori palota környékén.
A Kathmandu-völgy három nagy, gazdag és erős városa között állandó versengés volt, hogy ki tud nagyobbat alkotni, kinek boldogabban lakói, etc. Bhaktapur is káprázatos. Katmanduban newari stílusú pagodák és egy indiai Nehru-hegy alakú temlom volt, Patanban szintén newari pagoda és dél-indiai tornyos,palota alakú templomok voltak. Bhaktapurban van minden típusból, megfejelve egy tibeti(nek mondott) stílusú teplommal.
Bhaktapurnak e mellett van három másik érdekes, templomokkal megtűzdelt tere. Az egyik, a Taumadhi tér, itt áll Nepál legmagasabb temploma, és a Kathmandu-völgy egyik legmagasann épülete, az öt szintes pagoda alakú Nyatapola templom. És csodák csodájára éppen emellett van a Lonely Planet ajánlotta szállás. Gyönyörű szoba, tetőterasz, ami térre néz, hideg sör, meleg vendég szeretet, mindez 17 USD-ért egy éjszakára.
Lepakolás után nekivágtam a városnak. A Durbar téren néhány száz gyerek és egy istennek öltötzött (maszkot, parókát és jelmezt viselő) alak ijesztgette a gyerekeket. A gyerekek körbeugrálták és kiabáltak rá, ő pedig hörgő hangot hallatva kergette és próbálta elkapni őket. Később tudtam meg, hogy az a játék minden második nap van. Annak a gyereknek, akit elkap az istenalak fizetnie kell a kiszabadulásáért. Persze az isten nem erőlködött nagyon a gyerekfogással, a gyerekek viszont visítva menkültek előle.
Most derült csak ki, hogy mennyire jó volt, hogy tegnap nem hagytam ki a Patan Múzeumban a kiképzést. Frissen szerzett tudásomat azonnal ki is próbáltam. Mondhatom, így már egészen másképp köszönnek vissza a szobrok, reliefek. Megint hozzám csapódott egy fiú. Éppen a bhaktapuri aranykapun gyakoroltam frissen szerzet tudásomat, és próbáltam kitalálni, hogy ki ki az ábrázoláson, amikor megszólított. Teszteltem, hogy mit tanultam. Minden rendben is lett volna, a főalakot beazonostottam Visnunak. Az eltérés csak az volt, hogy nem közvetlenül Visnut, hanem az egyik megjelenését, a félelmetes Talejut ábrázolta a rajz. Fellelkesülve, hogy szól hozzám a kép elfogadtama fiú felajánlkozását, hogy végigkíssérjen a városon.
Nem úgy, mint két nappal ezelőt Bodhnathban és Pashupatinath-ban, egy kicsit sem bántam meg, hogy vezetőt fogadtam. Jó négy órás sétát tettünk, egy nagyjából V. kerület nagyságú városrészben, és mondhatom nagyon remek élmény volt. Egy csomó sikátoron, átjárón, mellékutcát mentünk át, amit magamtól nem találtam volna meg, ráadásul a fiú meglehetősen műveltnek bizonyult.
A három városállam közül Bhaktapur középkori része maradt meg a legjobb állapotban. Az egész város vörös téglából készült, s vörös téglával vannak fedve az utak is. Semmi forgalom - mondjuk ez lehet az ünnep miatt is -, óriási sikátor rengeteg, rengeteg játszó gyerek, készülődés az ünnepre (mindenki mosdik, mos, takarít, pakol). A mellékutcák felől úgy néz ki a város, mint Velence hátsó utcái. Bhaktapurban fénykorában sok száz kútja, ciszternája, tava és fürdőhelye volt. A kutak többsége ma is működik és használatban van, a ciszternák és tavak kicsit kiürültek és megzöldültek így a száraz időszak végére.
A kiemelkedő terek az, hol a szálláshely is van, a hatalmas, öt szintes pagodával (ez Shiva felesége, Parvati egyik rémséges megjelenésének a Siddhi Lakshminak a temploma. Mellette áll a téren a Shiva egyik félelmetes alakjának a temploma, és velük szemben egy két emeletes kávéző. Idilli látvány a szálláshely tetőteraszáról.
Egy másik érdekes tér a fazekasok tere. A szó szoros értelmében mindent beborítanak a száradó fazekas termékek: tálak, edények, bögrék, perselyek, T alakú csatornacső elágazások.
Este aztán kitört az ünnep. A fontosabb teplomokban folyamatosan jelentek meg a hívők. Sötétedés után minden Shiva oltár, szentély és templom előtt hatalmas máglyákat raktak. Itt derült ki, hogy kb. háromszor annyi ilyen van, mint azt csak úgy észre lehetne venni. A legvalószínűtlenebb az utca közepén volt, egy csatornakna szerű lyuk mélyén, úgy egy méterrel a járószint alatt, csatornafedlappal letekarva. Most a fedlap le volt véve, és kis sátrat elemtek fölé, és hatalmas tüzet elé.
Shiva nem mindig természetes alakjában jelenik meg, sokszor csak jelképén keresztül (pl. háromágú szigony). A leggyakoribb megjelenése a shivalinga. A shivalinga egy alapzatból (ez leginkább a Shiva másik jelképére a kétfenekú dobra hasonlít), egy tányérból és egy, a tányér közepéből kiálló oszlopból áll. A tányér a női nemi szervet, az oszlop (linga) a férfi nemiszervet szimbolizálja A lingát a nők tejjel szokták locsolgatni, gyermekáltásért imádkozva.