Tudom, hogy a Chronoswissről szokás rosszat mondani: úgy csinálnak, mintha saját szerkezetük lenne, de csak addig mondhatják, amíg ki nem futnak az Enicartól megvásárolt konténernyi 165D-ből, és hogy Delphis gyönyörű számlapja alatt "kisipari" az ugrószerkezet megoldása (épp a napokban hallottam). Ugyanakkor nekem a Regulateur volt az első álomórám – még vagy tíz éve.
És a Regulateur azóta sem veszített semmit a fényéből. Sok divat változott azóta az órák világában, a Regulateur ugyanolyan gyönyörű most is, a megtestesült elegancia és harmonikus szépség. Sok időt töltöttem Baselban a Chronoswiss csarnok előtt, és ha egyszer negyven évesnél fiatalabb órát szerzek be, a Regulateur lesz az.
A Chronoswiss a kevés stílusos pavilonok egyike. Rengeteg elegáns, vagy szép, sőt gyönyörű, érdekes (bár abból több volt tavaly), és látványos stand van, stílusos nagyon kevés.
A pavilon egy szép öntöttvas pálmakertet, vagy valami hasonlót formáz. Az órák láthatóan nem próbálnak a semmiből előkerült újításként, sohasem volt revolúcióként megjelenni, sokkal inkább a múlt valamely foszlányát vetítik vissza a jelenbe. És hogy teljes legyen a kép, a bemutató rész szép didaktikusan el is magyarázza, hogy mi az a momentum, ahová a dizájn során visszanyúltak.