A Tigris fészkében
19209 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2012.04.01 - 2012.04.01
A Tigris fészkében beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Ma végre sikerült közel kerülni, hogy miért is jöttem Bhutánba. A mai programban a Taktshang Goemba, Tigris fészek kolostor szerepelt. Minden úti könyv a Bhutáni tartózkodás fénypontjaként említi, és nem véletlenül. Valószínűleg – további sorrend nélkül – benne van az öt eddigi legfantasztikusabb utazási élményem között. Jó négy órája értünk vissza, nagyon fáradt vagyok, mindenem össze van törve, de ha rá gondolok, hogy mennyire jó volt, feláll a szőr a tarkómon. Elképesztő, magával ragadó. Teljesen az élmény hatása alá kerültem.
A Tigris fészek Bhután egyik legmitikusabb helye. Ezer legenda fűződik hozzá, és tekintettel, hogy ez a tantrikus buddhizmus országa, mindegyik megkérdőjelezetlen valóságként kezelendő. (Csak egy példa mennyire: az idegenvezető mesélte, hogy az építőanyagot angyalok szállították a hátukon a hegy tetejére. De lehet, hogy ez csak legenda, nem biztos benne.) A kolostor az által vált szent hellyé, hogy a 8. században élt buddhista varázsló, Guru Pimpocse egy hatalmas harcban legyőzte a környéket sanyargató démont, majd egy nőstény tigris hátán felrepült ide, és a kolostor alatt található barlangban meditált három hónapig. Ez alatt a nőstény tigris egy másik barlangban várt rá, ez a tigris fészek.
A meditáció helyén a 17. században épült a kolostor 1998-ban egy áldozati vajlámpa okozta tűzben leégett, 2000. és 2005. között újjá építették. Az idegenvezető szavaival élve Bhutánnak nagyon nagy szerencséje van, mert ugyanannak az apátnak, aki a 17. században építette a kolostort, ma is él reinkarnációja, ráadásul ő is főapát, ezért könnyű volt ugyanolyanra visszaépíteni a kolostort.
Amit a Tango kolostor kapcsán mondtam, hogy a kolostorok iszonyatos helyen vannak, az a Tigris fészekre sokszorosan igaz. A parkolóból nézve viszonylag gyorsan kiderül, hogy Guru Rimpocsének miért volt szüksége mágikus repülő nőstény tigrisre. A kolostor egy kb. 500 méter magas, lényegében függőleges sziklafal tetején, egy hasadékban van. Felette a sziklafal még 200 métert folytatódik. Ha azt mondom, hogy megközelíthetetlen, nagyon aluljellemzem a helyzetet. A szomszédos hegy egy kiugrására kell felmászni, onnan a szomszédos sziklafalra vágott-épített lépcsősoron leereszkedni egy „folyóvölgybe” (a folyóvölgy gyakorlatilag egy vízesés,mert szinte függőleges sziklafalon jön le a víz), majd onnan megint felkaptatni egy lépcsősoron a kolostorhoz. A parkoló és a szomszéd hegy teteje között kb. 1000 méter szintkülönbség. Innen a lépcsősor 150 métert (kb. 50 emeletet) megy lefelé (vissza úton, ugye ez felfelé kell megtenni, ami a későbbiekben a túra mélypontjának bizonyult), és a patakvölgy és a kolostor bejárata között is van még 50 méter (15 emelet) lépcsőn. A szomszéd hegy tetejére egy teaszünettel jó két óra alatt lehet feljutni.
Tegnap előtt a Tango kolostornál majdnem megpusztultam a 300 méteres szintkülönbségtől, most azt hittem, hogy totál végem lesz, mire felérek. Ez mondjuk meg is képződött, de messze nem olyan szörnyű, mint gondoltam. Nagyon kemény túra, folyamatosan meredek terepen felfelé. De teljesen érthetetlen módon nagyon nagy öröm is. Én annak tudtam be, hogy nagyon klassz helyre megyünk, a felvetésemre az idegenvezető abbéli véleményének adott hangot, hogy azért van, mert borzasztóan szent hely a cél. Még az is lehet, hogy igaza van, mindenki vigyorogva mászott felfelé, és 60-70 évesek is teljesítették a feladatot. Alig láttam valakit lóval menni, és senkit, aki visszafordult volna (igaz, aki visszafordult, azon tíz lépés után nem látszik, hogy visszafordult). A buddhista zarándokok csomagokkal, gyerekekkel a hátukon másztak fel. Szóval maga a feljutás is boldogságot okozott.
Akkor derült csak ki, hogy mennyire magasan voltunk, amikor lefelé jövet nem akart véget érni az út. A parkolóba érve lettem teljesen kész, amíg jártunk még valahogy volt, de leülés után jó fél óráig nem ment felállni.
A kolostorban sajnos nem lehet fényképezni, pedig lehetett volna mit. Öt kicsi szentélyből, és 15-20 szerzetesnek otthont adó helyiségekből áll. A templom természetesen Guru Rimpocse köré épült. Guru Rimpocse 10 évesen a mai Afganisztánban született, egy tóból kinövő lótusz virág szirmai között (igen tíz évesen született, megesik a tantrikus varázslókkal). A király fogadta örökbe, de korán lemondott a trónöröklésről, és helyette a buddhizmus tanításának és terjesztésének szentelte magát. Korán híres varázsló lett, őt tartják a második Buddhának, azaz megvilágosodottnak. Bhutánba 746-ban érkezett először, hogy egy démon által megátkozott királyról leszedje az átkot. A démon legyőzéséhez nyolc különböző alakra manifesztálódott, a győzelmet egy félelmetes, vörös lángokkal körülvett, tigris hátán táncoló alakban érte el. A legyőzött démont aztán védőistenné változtatta, szintén varázslattal. A varázslat végén, mint arról már volt szó, felrepült a Tigris fészek alatti barlangba, és meditált. Guru Rimpocse hozta el a buddhizmust Bhutánba, Bhutánban az egyik legtiszteltebb szent, minden templomban megjelenik valamilyen formában.
A buddhista varázslók megjelenése előtt a Himalája szörnyű hely volt az emberek számára. Démonok, gonosz szellemek laktak minden tóban, hegyben, bokorban, akik sanyargatták, ölték az embereket, akadályozták buddhizmus terjedését. Rengeteg varázslással, praktikával, szertartással aztán a szerzetesek, varázslók, királyok a démonokat és a gonosz szellemeket vagy védőistenekké alakították, megölték, sziklába zárták, más módon vonták ki a forgalomból. A tantrikus panteonnak két féle istenei vannak. Az egyik a meg nem világosodott istenek; ők azok, akiket a megvilágosodottak démonokból, gonosz szellemekből fordítottak át. Hozzájuk lehet imádkozni hosszú életért, jólétért, esőért, egészségért, de nem tudnak segíteni a megvilágosodásban. A megvilágosodásban csak a megvilágosult szentek tudnak segíteni, mint a Buddha, a bodhiszatvák, a szentek.
Tehát a Tigrisfészek mind az öt szentélye (nagyon nagyon kicsik, néhányszor néhány méteresek) Guru Rimpocse legendája köré épül. Az első annak a barlangnak a bejáratában van, ahol a Guru meditált, a második a Guru nyolc manifesztálódásáról szól, a harmadik és a negyedik szintén. Az ötödik zárva volt.
A második kápolnában van a beszélő Buddha szobor. A legendája (bocsánat, története) szerint a szobrot Nepálban készítették, és négy ember a vállán hozta fel a hegyre. A szobor egy aranyozott bronz ülő Buddha szobor, olyan másfél méter magas lehet, tehát biztos nyom pár száz kilót. Esteledés előtt kellett a szoborral a templomba érni, de mivel nagyon keskeny az út (ezt magam is megerősíthetem), nagyon féltek. Ekkor a szobor megszólalt, és azt mondta, hogy ne féljenek, mert jön a segítség. És valóban jött egy asszony, aki a hátán felvitte a szobrot a templomba. Az asszony pedig nem volt más, mint a Guru Rimpocse által legyőzött démon.
Jó másfél órát töltöttünk a kolostorban. Annak ellenére, hogy ez most a főszezon, és ez Bhután elsőszámú látnivalója, nem volt soha tömeg. Minden percet és minden felfelé megtett métert megért a kirándulás, régen volt, hogy ennyire jól éreztem magam.
A Tigris fészek után egy nem kevésbé misztikus helye mentünk, a Kyichu templomba. Ez Bhután legrégebbi temploma, Songtsen Gampo, Tibet híres királya építtette 659-ben, egyetlen nap alatt százhét másik templommal együtt, mert egy hatalmas női valami rém (ogress) akadályozta a Buddhizmus terjedését. Ezért hatástalanítandó az ellenállást 108 templommal gondolta a rémet a földhöz cövekelni. (A 108 mágikus száma a buddhizmusnak.) Bhutánban két ilyen templom van, az egyik a Kyichu a rém bal lábfején, a másik Bumtangban, a rém bal térdén. A templom Avalokitesvarának, az egyik legfontosabbnak tartott bódhiszatvának épült. (A bódhiszatvák azok az emberek, akik elérték a megvilágosodást, mehetnének a Nirvánába, de mégsem mennek, hogy segítsenek másoknak is megtalálni a helyes utat.) Ő az, akit sokszor rengeteg fejjel, ezer kézzel és ezer szemmel ábrázolnak. Avalokitesvara Buddha egyik legfontosabb tanítványa volt, aki éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy kisöpörje a rosszat a világból. De a rossz mindig újra termelődött másnapra. Azért születhetett újjá ezer szemmel és kézzel, hogy minden rosszat észrevegyen, bárhol legyen is a világban, és el is tudja végezni a takarítást. Avalokitesvara nem feltétlenül ezer kézzel és szemmel ábrázoltatik, sokszor csak kettő, négy, tíz keze van. Amikor tíz, vagy több keze van, akkor mindig áll. Az ezer kezet és szemet a mögötte lévő koszorúra rakják.
Kyichu után már csak egy kicsit lementünk a városba fényképezni, aztán irány a hotel. Nagyon fáradt vagyok jót fog tenni a pihenés.