A ruházkodás és nehézségei Bhutánban
16633 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2012.03.26 - 2012.04.11
A ruházkodás és nehézségei Bhutánban beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Bhután nemzeti büszkesége a textilszövés. A hozzáértők szerint a bhutáni kézzel készült szőttesek nincs párja, és finomságban, a mintázatban, kidolgozottságban csak a laoszi szőttesek veszik fel vele a versenyt a világon. A forrásom szerint rengetegen utaznak Bhutánba csak a textilek miatt.
A szövés legfontossabb célja a ruházkodás. A 17. században az országot egyesítő, a máig fennálló államigazgatási rendszert bevezető és a dzongok hálózatát felépítő Zabdzsung nevű, eredetileg Tibetből érkezett államférfi volt, aki a nőknek a kirát, a férfiaknak a go nevű ruhát kitalálta és bevezette, hogy ezzel is identitást adjon a népének. A got és a kirát hagyományőrzésképp hivatalos alkalommal (állami alkalmazottak, turistákat kiszolgálók esetén a munkában, hivatalos ügyintézés esetén, ünnepeken, dzongokban, templomokban, gyerekeknek iskolában, óvodában) kötelező felvenni. Nők esetén lényegében az egyetlen viselet, a férfiak azonban szívesen lecserélik délután farmerre és polóra, valamint hanyagolják pl. a mezőgazdasági munkáknál.
A kira és a go is kb. 130 cm széles, 240 cm hosszú szőtt anyag szabás nélkül, amit a hordó magára teker, majd övvel, valamint tűkkel és brossokkal rögzít. Nőknél alapesetben egy kabátka jár hozzá, a félrfiaknál a teljes formalitás megkövetel egy műgonggal a vállakra és a bal karra aplikált hosszú sálat. A sál színe a rangot, társadalmi hovatartozást jelzi. A közembereknél fehér, sárgát csak a király és a főapát hord, a papoké bordó, a magas rangú állami tisztviselőké fehér-sárga, stb. Vagy tíz féle változat van. Az igazán magas rangúak kardot is hordhatnak. Az ünnepi viselethez dupla hosszú anyag kell.
A mindennapi ruhához a szőttest valamikor minden háztartás maga állította elő, az ünnepi ruházathoz azonban rendszerint vásárolták az anyagot. Most ez annyiban változott, hogy a hétköznapokban géppel készült, olcsóbb vásznakat használnak, az ünnepi ruházat szövésére pedig létezik a kéziipar, egész falvak vannak, ahol mindenki szobában van szövőszék. Az alapanyag pahut (gyapot) vagy selyem.
Az ünnepi ruházat szövése rettenetesen munkaigényes. Egy bonyolultabb mintájú selyemszőttes elkészítése egy évet is eltarthat, és az ára minden további nélkül eléri a 2-3000 dollárt, a pamut, sima csíkos vagy kockás anyag minimum 80 dolárba kerül, az átlag valahol 120-160 dollár környékkén van. Kézzel készült anyagot nem lehet méterre venni, az egység a szövöszék hossz, és az sem valószínű, hogy két ugyanolyan darabba botlunk.
Egyszer egy vacsoraasztalnál egy idegenvezető azt magyarázta, hogy náluk nincs akadálya, hogy egy férfinak négy felesége legyen (az előző, negyedik király pl. négy lánytestvért vett feleségül), de az anyagi korlátok egyértelműek. A cecsura egy rend ruha a hölgyeknek 3000 dollár környékén áll meg (szoknya, felső, öv, brossok), és legalább három ruha kell, azaz feleségenként 9000 dollár előteremtendő. Négy feleség esetén a végösszeg már a GDP-hez mérhető szám.