A mai nap lényegében utazással telik, az alig száz kilométer, de eltart nettó négy és fél órát. Az út minősége alig vetekszik egy otthoni erdészeti útéval, de legalább van.
Paroból Thimphuba vezet az út, onnan kell Punaka felé kanyarodni. Paro és Thimpu között van a Vashíd Építő temploma. A 15. század elején Thangtong Gyalpo nevű tibeti szent és mérnök (elég bizar párosítás) érkezett Bhutánba, hogy hidakat építsen. A hídfők kicsi épületek voltak, a függesztésre ő használt először vas (acél) láncot. Saját maga bányászta az ércet, készített a vasat, majd ötvözte acéllá, kovácsolta és készített láncot belőle. Szinte hihetelen, de két hídja a mai napig áll Bhutánban az eredeti láncokkal. A láncok tényleges rozsdásodás nélkül vészeltek át 500 évet. Biztos valami varázslást is bevetett.
Thimphu és Punaka között van egy 3100 méter magas hágó, onnan ereszkedik le az út az 1200 magasan lévő Punakába, a királyság előtti időkig Bhután fővárosába. A hágó után teljesen megváltozik a kép, az addig fenyőkkel borított táj átcsap a Délkelet-Ázsiában szokásos lombos örökfzöld erdőkbe. Most tavasz van itt is, az erdőben magnóliák és rododendronok virágoznak. Az erdők és benne a rododendronok Bhután egyik nemzeti büszkeségei; a terület 65%-át borítja erdő, bennük 64 féle, ezen belül is 4 endemikus rododendron fajjal.
Ha a söfőr belehúz 35-tel is megyünk lefelé. A táj olyan, mintha egy lepedőt megfognánk egy ponton és meghúznánk felfelé: rettenetesen meredek és összeráncolt hegyoldalak. Az úton nincs 10 méter egyenes. A tavasszal lezúduló víz rendzerint elvisz egy kisebb-nagyobb darabot az útból, a Toyota Prado is küszködik. Az utat mindenütt karban tarják, szedik a szemetet, de nyilván kemény csata lehet az elemekkel szemben.
A szálloda előtt egyetlen helyen álltunk meg, a Chimi templomnál (Lhakhang). Ez Bhután egyik legnevezetesebb temploma, 1499-ben építették annak emlékére, hogy az IstenibŐrült (angolul: Divine Madman) legyőzött egy a hágón tanyázó démont és egy sztúpa alá rejtette el. A Chimi Lhakhang az egyik legismertebb temékenységi templom Bhutánban. A templomhoz egy jó húsz perces sátával lehet eljutni. A falu házainak falait hatalas péniszek díszítik, a falu minden szuvenyír boltjában falloszokat árulnak, a templomban pedig egy faragott fa fütykössel áldanak meg minden látogatót. A templomban alvás biztosan szűnteti meg a meddőséget, állítólag nem csak bhutániaknál működik, számos esetben külföldieknek is segített teherbe esni.
A templomot az Isteni Őrült tiszteletére építették, aki a 15-16. században élt. Nevét onnan kapta, hogy egész más megoldással élt, mint előtte bárki: keményen ivott, folyamatosan csajzott, verseket írt, bulizott, ha az kellett, hogy becsapjon egy démont, akkor meztelenre vetkőzött és úgy tettette alvónak magát a mezőn. Afféle party arc lehetett. Rengeteg mindenkit megbotránkoztatott, de több démont és gonosz szellemet ölt meg Nyugat.Bhutánban, mint bárki más, ezért megbocsátoták neki a kilengéseket.
A templom az egyik legszebb, és legmegindítóbb, mait itt láttam. Egy gyönyörű, nem túl magas, női mell alakú, szinte tökéletes félgömb alakú hegy tetején áll. KIcsi, az udvarosn van az a híres fekete sztúpa, ami alatt a démon van eltemetve. A domb peremét egyik oldalon halotti imazászlók keretezi, a másik oldalról kilátás nyílik a völgyre.