Tibet és ezek szerint Bhután is arról nevezetes, hogy mindenféle módszereket találnak ki az imádkozás megkönnyítésére. A teljes szent könyv gyűjtemény végigolvasása hetekbe telik, és nem csak a szent szövegeket kell elmondani, hanem imádkozni kell a szellemekhez, meg nem világosodott istenekhez, ami elvenné az egész napot.Ezért vannak kiegészítő megoldások. Talán a legismertebbek az imamalmok és az imazászlók. Mindkettőnek az a tulajdonsága, hogy nem kell mondani az imát, hanem az okos kis szerkezet megteszi helyettünk. Az imamalom belsejében egytől sok ezerig mantra lehet papírlapon, amit minden körülforgással, folyamatosan mond el. Hasonlóan a zászlón egy imádság van, amit minden széllebbenéssel elmormol.
Az imamalmok közül a legkisebbek a kézben forgatottak, ezek egy-két imára vannak. Köztes megoldás a templomok, hosszú sztúpák falába épített kisebb, de rengeteg malmocska. Ezekből a templom körbejárásakor akár 20-30-at is meg lehet mozgatni. Vannak aztán a temlom ajtókban az egészen hatalmasak. Hogy ne tévedjünk el, tévesszünk, ezek minden körbefordulást csengetéssel jeleznek. Sok ezer mantra is lehet bennük, a gájd nem tudta megmondani, hogy mikor melyik kerül sorra. De még mindig kézzel hajtottak. És van a kedvencem, a vízel hajtott vízi imamalom. Az idegenvezető szerint ez azért jó, mert nem csak értünk, hanem a vízben élő, és azzal találkozó minden állatért mond imát. Ez a kedvencem.
Az imazászló között eddig két csoportot különböztettem meg: a jól ismert színes, főzérben lévőket és az álló, zászlószerűeket.
Az igazán érdekesek a zászlószerűek. Mindig nagy csoportban vannak hegyoldalon, szent helyek közelében. A zászló tetején a butaságot szétvágni szándékozó karddal. Ezeket valaki halála esetén tűzik ki, egyszerre nagyon sokat, a legjobb a 101. A feladatuk kifejezetten az elhunytért imádkozni. Nagyon megkapó látvány egy csoport álló imazászló.
Szintért a halottakért imádkozás eszköze a siklaszirteken elhelyezett pici (5-8 cm-es) agyag sztúpácskák. Szintén sok százat helyeznek ki belőle egy halott kedvéért.
Itt csak egyszer találkoztam vele, Tibetben a kedvencem volt a szürke palára vésett mantrák, amiket aztán a szent helyek közelében, hegycsúcsokon tesznek ki halomba, hogy az isteneknek, amikor úgyis lenéznek csak rájuk kelljen pillantani.