Reggel 9-kor találkoztunk az idegenvezetővel, azonnal el is indultunk a Thimphutól (Bhután fővárosa, itt vagyunk most) kb. egy óra autózásra lévő Tango kolostorhoz.
Most Thimphuban hasonló idő van, mint otthon. Kezdtek rügyet bontani a fűzfák, a többi lombhullatón még semmi levél nincs, már nyílnak az első tavaszi virágok, és a hőmérséklet is napközben 20-25 fok körül van, estére pedig 4-5 fokra hűl le. Az erdőben virágoznak a rododendronok.
Szóval Tango kolostor. A kolostort egy barlang mellett építette Bhután egyesítője és legfőbb lelki vezetője a 17. században, ahol néhány száz évvel korábban egy buddhista misszionárius – ha van egyáltalán ilyen – hónapokon keresztül meditált, a meditációja sikeres lett, és a buddhizmus erőre kapva terjedt az országban.
A kolostorhoz egy jó órás kaptatóval lehet feljutni. Általában elmondható, hogy buddhista apátok igen jó érzékkel választották ki a helyet, ahová a kolostoraikat építtették; egytől egyig nagyon festői, komoly erőfeszítés árán megmászható helyen vannak. A Tangó kolostor is egy nagyon meredek hegyoldalon fekszik. Velünk párhuzamosan a fiatal szerzetesek cuccokat, jellemzően számítógépeket és monitorokat cipeltek fel a kolostorba. Némi kajánsággal állapítottam meg, hogy ők is fújtattak, és minden adandó alkalommal megálltak pihenni.
Thimphu 2300 méter magasan van, és érzem a magasságot. A szálloda második emeletére való felmászás után is kicsit fújtatok, a kolostorig jó 300 métert kell emelkedni. Eltartott egy ideig, amíg szívből örülni tudtam a megérkezésnek.
A kolostor látogatás nagyon komoly élmény. Bhután államvallása a tantrikus buddhizmus (a buddhizmus tibeti ága, azért tantrikus, mert ezoteriával, varázslatokkal, mágikus szertartásokkal, eljárásokkal próbálja lerövidíteni, vagy megkönnyíteni az utat a megvilágosodáshoz), a kolostorokban igazi élet folyik – állítólag hatezer szerzetes, azaz a lakósság 1%-a él a kolostorokban. Korábban létezett a kolostori adó, ami szerint minden családnak egy gyermeket kolostorba kellett küldenie. A kolostori adó megszűnt, de a családok ennek ellenére küldik a gyerekeket, akik elvégzi az alap szerzetesi képzést 4-6 év alatt, majd dönthetnek, hogy visszatérnek-e a családjukhoz. A legtöbben visszatérnek a világi élethez, vagy legalábbis elhagyják a kolostort. Ezért van, hogy a képeken csupa tizenéves fiú van, ma nem is igen láttam idősebb szerzetest.
A kolostort erődítmény szerű fal veszi körül, egyetlen kapun lehet bejutni az udvarra. A kolostor kapuja egy remekmű, gyönyörűen faragott és festett ácsolt kapukkal, alapos oktatóanyaggal a tanításokról és két hatalmas imamalommal. Az egyik kedvelt thangka témám, az élet kereke, a kapu falán 3x3 méteres képen látható. Szinte a teljes tanítást viselkedésre vonatkozó tanítást, kozmológiát egy képre integrálva mutatja be.
A falon belül egy három szinte épület van az első emelet a szentély, második emeleten gyakorló szoba van, ahol a szerzetesek recitálták a szövegeket, illetve fejből felmondták a tanítónak. Sajnos bent nem lehetett fényképezni.
Ma reggel tudatosult bennem, hogy mennyire tiszta Bhután. Alig látni eldobált szemetet, minden utca fényesre van seperve, ami nagyon komoly ellentét a nem kevéssé mocskos Nepálhoz képest. A kolostor belül pedig kifejezetten patyolat volt. Egy porszem sincs sehol, hibátlanul tökéletes a takarítás. Tibetben belül minden kolostor nyúlós fekete az áldozati vajlámpák zsíros kormozó füstjétől. A Tango kolostorban az udvaron külön kis épület van, ahol a vajlámpások szabadon csinálhatnak koszt.
Másik – legalábbis nekem – érdekes felfedezés, hogy több átfedés van a vallások között. A kolostor kapu előtt áll egy kb. méter magas fehér építmény, a buddhizmus előtti animista bon vallásból származó lejárat a kígyók birodalmába, valamint a szentélyben a történelmi Buddha feje felett egy hatalmas Garuda látható, ami a hinduk szerint Visnu hordozója. Azért különösen érdekes ez, mert a hindu mitológia szerint Visnunak tíz megjelenése van, a kilencedik közülük Buddha, de ezt a Buddhisták a kezdetektől tagadják.
A kolostor után a National Institute for Zorig Chusum elnevezésű intézményben mentünk. Nagyon vártam a látogatást. A zorig chusun a tizenhárom hagyományos bhutáni művészetet jelenti. Én jelentős részben a művészetek miatt jöttem Bhutánba, és művészetnek eddig nyomát csak a kolostorban láttam (bár igaz, hogy két nap nem túl sok). Reméltem, hogy most alaposan megmerülhetek benne. Sajnos ez tévedés volt, szép nevű intézmény valójában egy szakmunkás képző iskola.
Kicsit lebiggyedt a szám, ezért amikor elmentünk a Bhután nemzeti büszkeségét, a textilszövést bemutató műhelybe már nem is tudtam igazán örülni, pedig ott lett volna minek.