Az első 10 napot a török tengerpart déli-dél-nyugati (Földközi-tengeri) részén töltöttük. Egyelőre úgy tűnik, hogy túlvállaltuk magunkat, és egy kicsit nagyobb falatnak ugrottunk neki, mint kellett volna. Történt pedig, hogy átjöttünk a nyugati, Égei-tengeri partvidékre. Egyrészről barátaink vannak itt nyaralni, hasonló korú gyerekekkel, másrészről innen lehet megnézni Ephesost és Kusadasit.
Kasból jó öt óra alatt lehet eljutni autóval Didimbe. 350 km körül van az út, és a túlnyomó része girbe-gurba, hegyről le, hegyre fel kacskaringózás, amúgy egyáltalán nem rossz utakon és nagyon szép tájon.
Kicsit csalódottak voltunk megérkezéskor: a Földközi-tengeri szakaszon sokkal-sokkal szebb a tenger, (hamar kiderült, hogy melegebb is: Didimben állandóan fúj a szép, és 26 fokos a víz, a déli részen nem volt ilyen erős szél, és 31 fokos volt a víz), több a látnivaló és kevesebb a turista.
Didim egy telivér nyaralóváros. Nem sok minden van itt apartmanházakon és éttermeken kívül. Mi egy angolok által fenntartott, angoloknak szóló apartmanházban kaptunk szállást. Maga a hely gyönyörű, hatalmas lakás, tökéletesen berendezve (még mosógép is van), emberi áron, csak nagyon messze (7-8 km-re) a parttól.
Didimben két strandon voltunk, mindkettő nagyon zsúfolt volt, és mind a kettőnek sziklás az alja, és fél Törökország ott nyomorog. Elmentünk megnézni Kusadasit és Ephesost, és nekiálltunk szervezni az evakuálásunkat Bodrumba.
Didimnek van egy, de kiemelkedő nevezetessége, egy Kr.e. 3. században a jósda befogadására egy gigantikus templom építését kezdték el. Ha valaha feléppül, akkor az antik világ legnagyobb temploma lett volna. 72 gigantikus oszlopot terveztek, eből két száz év alatt 22-t kezdtek el felállítani, készen csak kettő van. Az ásatási területen, amennyre sikerült megértenem, nem a szokásos kész város földrendés során szétszórt és összetört darabjai vannak, hanem egy befuccsolt ókori építkezés felvonulási területét lehet körbejárni, a félig kész építési fázisokkal.