A kiállítást az idén is az AHCI (a Független Órakészítők Szövetsége, azok az órások, akik saját maguk, kis műhelyekben, igazi manufakturális módszerekkel gyártanak órákat, rendszerint évente csak néhány darabot) standján kezdtük.
Kedvenc független órásaink megint igen nagy számban jelentek meg. 2008-ban talán 10-12-en állíthattak ki, az idén egy lényegesen nagyobb területet foglaltak el. Mindenkinek icipici dobozkája van, kicsit összezsúfolva. Valószínűleg a kényelmetlen helyzetnek köszönhető, hogy nem nagyon volt mód rá, hogy mint korábban mindent kézbe vegyünk, és egy kicsit beszélgessünk a mesterekkel.
Amit az AHCI órásaiban mindig is szerettem, az a beavatottak mosolygása. Ezért jó az AHCI standon több időt tötlteni. Ritka a lekezelés, tapasztalaton szerint inkább értőként, semmint kellemtlen dilettánsként állnak hozzá a látogatókhoz. Mondjuk arra nem számítottam, mint az egyik AHCI standon. A kirakatban forgott két sima másodperc mutatós óra. Igen ám, csak ha közlebb hajoltunk derült ki, hogy second mort komplikációt tartalmaznak. Sehol egy kiírás, vegye észre, aki tudja. Ezt mondjuk már kicsit a látogatók túlbecsüléseként kellett értékelnem.
Ha már beszélgetésre kerül sor, akkor vannak persze barátságos és feltűnően mogorva jelenségek. 2008-ban a közönségdíjamat egyértelműen Becsei Áron Primus nevezetű órája nyerte el, az idén Thomas Prescher Mysterious Automatic Double Axis Tourbillon nevű órájának ítéltem oda. Az óra szerkezete teljes egészében a tok falába van építve, a keretbe csak két, az időt mutató tárcsa, és a kéttengelyű tourbillon nyúlik meg. Nem cáfol rá a nevére és valóban misztikus látvány. Az órás maga nem hiszem, hogy sokkal több 30 évesnél - ugyanakkor egy feltűnően kellemetlen jelenség. Már három éve is felbosszantott, ahogy egy kérdésre válaszolt, azt az idén is sikerült megképeznie.
Becsei Áron most is kiállított. A jól ismert kandalló óra, az icipici ingaóra és a varázslatos Primus mellett most egy új órát is kiállított, automata szerkezettel és járástartalék mutatóval. 2008-ban a Primus volt valószínűleg a legnagyobb hype, rengeteg blogot, beszámolót olvastam arról, hogy valószínűleg ilyen nincs, illetve csak a Jaeger LeCoultre sajtóanyagaiban (évről évre nagy csinnadrattával bejelentik, de aztán soha nem lesz belőle semmi), és jön egy fiatal órás valahonnan a világ túlsó végéről és leiskolázza a nagyszájúakat.
Úgy általában – bár lehet, hogy ez a hozzászokás miatt van – nem lepődtem meg olyan sokszor, mint a korábbi években. Bár való igaz, hogy szinte mindenre rácsodálkoztam, amire a korábbi években is. Olyan nagyágyúk is szerepeltek az AHCI standján az idén, amint a Sven Andersen (az AHCI egyik alapítója), aki a legnagyobbaknak is gyárt komplikációkat és akinek a nevére keresve 279.000 találatot ismer Google (Sven Andersen watch maker kifejezésre keresve).