-
19948 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2010.08.19 - 2010.08.21
SENTIDO Perissia managed by Paloma Hotels 5*, Icemeler, Side, Törökország, Török Riviéra, Bodrumi régió, Anatólia
- beszámoló
karcsika (368) beszámolója
SENTIDO Perissia managed by Paloma Hotels 5*, Icemeler, Side, Törökország, Török Riviéra, Bodrumi régió, Anatólia
Aki valaha Törökországban járt nem lepődik meg, hogy beleléptünk ebbe a "csapdába". Ami azonban nem szokásos, hogy a vásárlási láz elmúlta után is örülünk neki, hogy megvettük a szőnyeget, és igazán büszkék vagyunk rá.
Persze eszünk ágában sem volt bármit - pláne nem szőnyeget - vásárolni az utazás alatt. Masszív ellenállásra, lankadatlan figyelemre és angolnaszerű sikamlósságra van szükség a szőnyeg, és egyéb turistáknak szóló boltok(ékszer, szuvenyír, hamis óra, stb.) elkerüléséhez. Ezt a penzumot jó darabig az idén isremekül teljesítettük.
Történt pedig, hogy a Zelve Open Air Museumból kifele jövet az egyik őr odajött hozzánk, hogy nincs-e kedvünk a szőnyeg iskola nyílt napjára elmenni. Remekül beszélt franciául, a mi oldalunkon azonban némi hiányosság mutatkozott az információ maradéktalan befogadásához, ezért megelégedtünk annyival, ami azonnal átjött: nem messze, Avanosban van egy szőnyeg készítő manufaktúra, annak van egy iskolája, ahol történetesen ma nyílt napot tartanak. A lánya is odajár, menjünk el megnézni. Nem kínozandó feleslegesen egymást nem kérdeztük meg, hogy hogy lehet pontosan eljutni oda, gondoltunk a kappadókiai települések annyira kicsik, hogy egy szőnyegszövő iskolát simán meg lehet találni.
Avanosba biztos nem mentünk volna e löket nélkül, ami nagy kár lett volna. Avanosról csak annyi volt az úti könyvünkben, hogy kézműves város, főképp kerámiából és egyéb kézműves termékekből élnek, de sehol egy mozdulásra bíró tündér kémény vagy egy kora keresztény templom.
Ahogy a Göreme felől vezető úton beértünk Avanosba azonnal el is kezdődnek a kerámia műhelyek és boltok. Az egyik boltban gondoltunk részletes információt szerezni - immár általunk is jobban kezelt nyelven - az iskola hollétéről. A kerámia műhelyben tett látogatás azonban elhúzódott vagy egy órára. Egy pillanatra el is kapott harci láz, hogy nézzünk meg még vagy hat másikat is, de egy négy és egy hét éves gyerekkel menni a kerámia üzletbe nem sokkal kisebb kockázat, mint egy elefánttal; különösen, hogy legfinomabb edényeket tartalmazó részben nem voltak ritkák az ezer eurót meghaladó árcédulák. Láttunk festési és korongozási bemutatót (láthatóan buszos csoportokra voltak berendezkedve, de négyünk kedvéért beindították a teljes eladási gépezetet). A kerámia bolt tulajdonosa kicsit mosolygott azon, hogy éppen ma van nyílt nap (mert minden nap nyílt nap van) a szőnyeg manufaktúrában, de készségesen eligazított, sőt oda is telefonált, hogy az eltévedést - illetve eltévelyedést megelőzendő - várjanak a ház előtt.
A szőnyeg manufaktúra valójában egy gigantikus, három emeltes üzlet, kizárólag szőnyegekkel tele. Kappadókiában a természeti értékek miatt tilos az ipar. A megélhetés biztosítására az állam kézműves szövetkezeteket hozott létre, és tart fent. A miénk is egy ilyen szövetkezet volt, azzal kiegészülve, hogy a szövetkezet mellé telepedett egy nagy kereskedelmi hálózat (Bazaar 54) a turisták kiszolgálására.
A boltban és műhelyben tett látogatás minden elemében kellemes élmény volt. A vezetésünkre egy nagyon szimpatikus - feleségem szerint csinos is - fiatalembert rendeltek. Igazi nagy ipar lehetett mert vagy húsz hasonló svádájú legény téblábolt még a fogadóban. A nyomás, nyomakodás legkisebb jelét sem adta, és még a legelején elmondta - és afféle lejt motívumként néhány percenként megismételte -, hogy ő akkor is mosolyogni fog, ha most nem veszünk semmit, mert a.) ha mi nem veszünk,vesz majd valaki más, b.) úgysem tudjuk megállni és visszajövünk :).
Az első jó egy órában értő vezetés mellett remek kirándulást tettünk szőnyegszövő lányok között, a festőműhelyben, selyem gombolyítóban és a manufaktúra büszkeség falánál. (Itt készült a Guiness rekordot tartó szőnyeg. Hat év alatt készítette 10 feletti szövő. Olyan hatalmas, hogy nem is fért ki a külön erre a célra épített épületből, hanem ki kellett bontani a falat, daruval és nyerges kamionnal szállítani. Egy szaúdi herceg vásárolta meg 1,2 millió dollárért). A második órában pedig ízelítőt kaptunk az üzlet 16.000 darabra mondott készletéből.
Valószínűleg nem lep meg senkit, hogy Törökországban a szőnyegkészítés nem új keletű dolog, hogy nem egyféle módon készítenek föltdre és falra teríthető textil alkalmatosságot. Törökországban a szőnyegek készítésének két típusa van: a csomózott szőnyegek (angolul carpet, ha faltól falig tart és rug, ha csak a szoba közepére kerül), és a kilim a szőtt (valójában egy vastag textil, szőtt, esetlegesen hímzett mintákkal).
A csomózott török szőnyegek perzsa rokonoktól eltérő csomózással készülnek. A perzsaszőnyegek esetén szimpla (egyes) csomókat használnak, a török (és néhány kaukázusi) szőnyegeket dupla csomóval készítik. A törökök szerint ez munkaigényesebb (ezt speciel nem hiszem) és tartósabb (ez viszont könnyen belátható).
Vezetőnk szerint - és az utólagos kutatások is ezt látszanak alátámasztani - a török szőnyegek négy anyagból készülnek: gyapjú vetőszálon gyapjú csomók, pamut vetőszálon gyapjú csomók, pamuton pamut és selymen selyem. Igazi szőnyegen nincs keverés, nem keverik a gyapjút selyemmel vagy a pamutot selyemmel. Korábban a fényes, forgatáskor színváltó szőnyegekre sokszor mondták a boltokban, hogy selyemmel vannak keverve, de ezt ezek szerint erős kétkedéssel kell fogadni.
A szövés maga nem tűnik ördöngős tevékenységenek. A csomókat egy kézzel rajzolt terv után a szövőszékre hosszában felrakott szálakra (vetőszálak) csomózzák rá, jellemzően hölgyek, egyesével és kézzel. A csomó sem bonyolut, gyakorlatilag két vetőszál köré tekert hurok. A csomókat megkötés után egymáshoz verik egy fésűszerű szerszámmal, hogy sűrű legyen a szövés. Utolsó műveletként a kiálló szálvégeket azonos hosszúságúra vágják.
Egy átlagos szőnyegszövő tízezer körüli csomót képes megkötni naponta. Az általunk máshol látott szőnyegek 3*3 (azaz 9 darab) csomót tartalmaztak négyzetcentiméterenként (ez a szokásos turista minőség), azaz egy 3*3 méteres szőnyeg megszövése normál munkaidő mellett két és fél hónapot vesz igénybe. Egy finomabb gyapjú szőnyeg 5*5 - 7*7 csomóval készül, azaz egy ugyanígy 2*3 méteres darab már 13 hónapig készül. A szőnyeg értékét tehát elsődlegesen a csomók száma határozza meg. Ez az elsődleges magyarázat hogy a selyem szőnyegekre olyan hihetetlen összegeket írnak ki. Egy finom selyemszőnyeg 20*20, azaz 400(!) csomót is tartalmazhat négyzetcentiméterenként. Az előbbi példában vett hatalmas, 2*3 méteres 3*3-as csomószámú szőnyegnek egy mindössze 15*15 centiméteres felel meg selyemből. Ez annyit is tesz, hogy nem nagyon lehet olcsó szőnyeg. Ha fenti alapadatok behelyettesítését követő gyors osztás után az jön ki, hogy a szőnyeg 10-12 forintos órabérben készült (nem számolva az alapanyagot és a kereskedő hasznát), akkor azzal valami nem frankó, a fele sem igaz annak, amit az eladó mond (állítólag a török szőnyegeket is lelkesen hamisítják Kínában géppel).
Kis kitérő után térjünk vissza oda, hogy hogyan került a szőnyeg a tulajdonunkba. Nyilván nagyon profi, sokszor kipróbált a módszer. Nem is vettük észre, hogy mikor volt, amikor az ellenállásunkat legyűrték, de ami biztos, hogy mire a bemutató végére értünk mind a ketten nagyon szerettük volna szőnyegünket.
Szóval az úgy megy, hogy levezetnek egy nagy bemutató terembe. A méretéből ítélve buszos csoportokra volt méretezve a hely, de mi csak négyen voltunk. Egyből megkínáltak teával (itt még biztos vagyok, hogy ellenálltam, mert nem kértem a teát, nyomatékosítandó, amit szóban is mondtam, hogy nem fogunk vásárolni).
Aztán elkezdték kiteregetni a szőnyegeket (a vezetőnk három szőnyeg tekergetővel felvértezve), részletes magyarázat mellett. Minden török régiónak - hasonlóan, mint itthon a népviseleteknek - saját színei, motívumai vannak, a motívumok és a színek egyértelműen utalnak készítés helyére. Felvonult a Törökország minden szeglete kelettől nyugatig, északtól délig. A bemutató végére kilimek és szőnyegek álltak hegyben a szoba közepén. A kiteregetés közben volt három, amitől a lélegzetem is elállt. Zsuzsival csak a végén beszéltünk, és mind a kettőnknek ugyanaz a három tetszett nagyon. A bemutató végén elkezdték összetekerni a megmutatott szőnyegeket, biztosítva, hogy még egyszer végignézhessük őket. Azt a hármat, ami tetszett félrerakták, csak ha esetleg szükség lenne rá.
Végül csak egynek kérdeztük meg az árát. Alku nem nagyon volt. Elsőre mondtak egy horror árat. Mondtuk, hogy az valami iszonyúan rengeteg. Kérdezték, hogy nekünk mennyi felelne meg. Mi is előálltunk egy számmal. A fickó azt mondta, hogy ez annyira kevés, hogy meg kell beszélnie a vezetővel. Út közben még suskusolt valamit, hogy mit ne mondjunk a menedzsernek. A menedzser hümmögött egyet, elnyomott két rossz poént (megkérdezte, hogy Törökországban lakunk-e, mert hogy török árat akartunk fizetni), majd még hümmögött egy sort, végül mondott egy számot, ami bő 10 százalékkal volt kevesebb, mint amit mi a kollégájának említettünk. Így hát nem volt mit tenni a miénk lett a szőnyeg.
A fickók szerint minden Törökországban, kézzel készült szőnyeg kötelező kelléke az élettartam garancia. Ha egy szőnyegre csak három év garanciát vállalnak, akkor azzal valami nincs rendben. A mi szőnyegünkön is van egy azonosító címke, valamint tartozik hozzá egy igazolás, hogy hol készült, ki adta el, miből készült, mekkora stb, valamint hogy idők végezetéig megtartja a minőségét(nehezen hessegetem el a gondolatot, hogy ez paraszt vakítás).
Fizetés közben is négyen öten sertepertéltek körülöttünk (Zsuzsi mondta is, hogy lenyugodhatnak, mert megvan a biznyisz). A szőnyeget összhajtogatták és belerakták egy táskába. (Ez mondjuk veszélyes szerszám, mert a szállodába visszatérve a pincér azzal fogadott, hogy áááá, szóval vettetek egy szőnyeget; jó nagy lehet, mert látszik, hogy nehéz) Aki élt és mozgott fél kilométeres körzeten belül mindenki kezet fogott velünk, még az autóhoz is kikísértek. Nagyon kellemes élmény volt ez elejétől a végéig.
Kappadókiában végig ugrabugráltunk örömünkben, a szőnyegvásárlás után pedig még jobb kedvünk lett. Kijózanodás után sem találtuk a megbánás legkisebb jelét sem. A szőnyeg közel egy hónapja áll szoba közepén, és nem győzünk betelni vele, napról napra örömet szerez.
Egy apróság: mint említettem a szőnyeget egy táskába hajtogatták bele. A hajtások mellet a szőnyeg megnyúlt és hullámos lett. Írtunk a boltnak, hogy mi a teendő. Azt válaszolták, hogy csak hagyjuk feküdni. Egy hónap alatt úgy látszik ez hatásos gyógymód, de legközelebb biztos nem szállítanék szőnyeget hajtogatva csak felcsavarva.