Amikor kézhez kaptam a meghívást, nagyon nem voltam vele tisztában, mekkora csoda vár rám. Azt hiszem, ez a város az a kategória, amire tiszta szívvel mondhatom, pozitív csalódás a javából….
Helsinkiből komppal érkeztünk meg az észt fővárosba, a "soviet tours" ( kép mellékelve) kissé retro hangulatú buszával bezötyögtünk a belvárosba, hogy is mondjam, a 60-as, 70-es évek Szovjetuniójában éreztem magam. Teljesen elképedtem, hová kerültem és úgy egyáltalán miért kell nekünk ide jönni? Elfoglaltuk a szállást, itt már bizakodóbb voltam, majd játékos formában következett az "óváros birtokba vétele". Hideg volt, fútt a szél, nem túl nagy kedvvel indultam neki, aztán jött az elvarázsolódás. Maga a város nem túl nagy, a külvárosi részeken erőteljesen érezhető a "szovjet hatás", ezen igyekeznek lehetőségekhez mérten szépíteni, viszont az óváros mindenkit kárpótol.
Mindig is vonzódtam a középkor hangulatához, történelméhez, itt úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Az egykori Hanza-város a XV-XVI. században élte fénykorát, elmondhatom, hogy a múltból megmaradt emlékeket maximálisan megőrizték és ápolják. Érdekessége a dolognak, hogy az óváros épületeit, utcáit a szovjet időkben történelmi filmek háttereként használták, ezért is maradhatott meg szinte eredeti állapotában. A történelmi központot körülöleli a városfal, természetesen tornyokkal együtt, belül pedig szűk, nagyon hangulatos utcácskák, polgárházak, gyönyörűen helyrehozva. A világ egyik legrégebbi patikáját is megtalálhatjuk itt, most is működik, az 1400-as évek óta. Néha olyan érzésem volt, mintha mézeskalács házikók között sétálnék.
Esti programot is nyugodt szívvel ajánlhatok: a Scotland Yard nevű bár igazán kitűnik a szokványos bárok közül. Skót pub, viktoriánus könyvtár és angol rendőrkapitányság hangulatát ötvözve alakították ki. A pincérnő rendőrjelmezben, a kirakatban rendőrjárgányok (pl. motorbicikli), a mosdó igazán meghökkentő első ránézésre, elektromos szék ihlette…
Természetesen mindezek mellett az étel is kiváló, hétvégente pedig élőzene gondoskodik a jó hangulatról.
Egy szónak is száz a vége, aki teheti, látogassa meg északi nyelvrokonainkat, nem fogja megbánni!